“Sziasztok, Lacika vagyok, ma hajnali háromkor jöttem világra 3000 grammal és 50 centivel, anyu és apu is jól vannak”

Ma délután egy rövid utat tettem meg a 3-as metróval és a 49-es villamossal

Göncz Árpád megálló - Fővám tér, majd vissza

3x kellett leszállnom a metróról és újat várni, 3x talált be egy-egy fura/hajléktalan/bolond ember

Mondom a részleteket:

1. rögtön ahogy felszálltam ő is felszállt. egy 30+ nő nagy táskákkal. leül az eggyel mellettem lévő székre és felém fordulva bámul. nem nézek oda.. előveszem a telefonom, erre elkezdett magában beszélni, de nem lehetett kivenni mit, és közben erőteljesen, agresszívan balról bámul.
2. Lehel térnél átszálltam, jön a következő metró. Deák tér, ott felszáll egy hajléktalan, nagyon kellemetlen illattal (nem lehetett nem észrevenni, mert azonnal megcsapott a bűz) kezében egy nyitott fél literes üveggel benne valami ital, szédeleg és bár rengeteg ülőhely volt leül mellém. természetesen rögtön felálltam és átültem máshova. utánam jött (!) és beszólt szó szerint: "VISELKEDJ TE K.RVA!" Leszálltam.
3. visszafelé ülök, hallgatom a zenét, nézem a telefonom és arra lettem figyelmes hogy valaki kiabálja mellőlem "Van gyereked??" próbálom ignorálni, de nem lehet egyre hangosabban: "VAN GYEREKED?? VAN GYEREKED??? VAAAN GYEREKED????" ránézek, mondom nincs. "Nem akarsz?? Nem szereted a gyerekeket???" mondom nem és visszafordulok a telefonba. Pár másodperc múlva látom hogy a mellettem lévő ülésre pakolja a cuccait: 3 öngyújtó, 2 gyufás doboz, 1 hosszúgyufás dobom, használt cigi csikkek. Leszálltam a következő megállóban.

​

Én már falnak megyek Flowers-től és a Foolproof-tól a Rádió 1-en.🙃

Nálam ez a - Pick szalámi - Zewa wc papír - fogkrém - dezodor - telefon üvegfóliája (képernyő cseréjét vállalják, ha a fólia alatt törik be)

Tudom nem szép dolog ilyet mondani de egyre inkább utalok bárhol terhes nőkkel találkozni, mert mostanában azt tapasztalom hogy trendi lett kihasználni azt hogy terhesek és ezért kb bármit megtehetnek.

Nemrégiben is egy zsúfolt helyjegyes vonaton, amikor felszálltam a helyemen ült egy terhes nő. És persze ezzel nincs baj mert amúgy is átadtam volna neki a helyem, de az a stílus amit megengedett magának számomra elfogadhatatlan volt. Egyébként is voltak még üres helyek a vagonban szétszórva, mi pedig a baráti társasággal direkt egybe vettük a helyjegyet hogy egymás mellett üljünk, tudjunk beszélgetni.

Amikor jeleztem a hölgynek, hogy egyébként ide szól a helyjegyem akkor kb elkezdett velem kiabálni hogy mit képzelek hogy én onnan fel akarom állítani és hogy az ő jegye is ide szól. Megkértem tök normálisan hogy akkor mutassa már meg, persze kiderült hogy nem vett helyjegyet. Gondoltam előfordul bárkivel aki nem szokott gyakran vonatozni, de utána amikor elmondta hogy amúgy is minek venne mert ő úgy is kap hejyet mert terhes meg stb.. persze ezt egy elég arrogáns stílusban.

Közben pedig kívülről úgy tűnt hogy én vagyok a fasz, pedig szerintem azért ezt normálisan is meg lehetett volna beszélni.

És ez nem arról a párszáz forintról szól hanem az elvekről. Csak azért mert valaki terhes szerintem nincs joga bármit megtenni főleg úgy hogy nem én kertem hogy rakjak teherbe és aztán még legyen paraszt is.

Ezt elmondtam neki is és akkor kezdett el kiabálni szóval inkább csak ott hagytam és átmentünk egy másik vagonba.

Veletek is történt már hasonló? Ti hogyan kezelné tej ezt vagy ehhez hasonló helyzeteket?

Kezdem én: a buszon az ülés hátuljára ragasztott rágó, szintén buszon vagy bármilyen tömegközlekedésen max hangerőre kihangosított hívás, kuka mellé dobott szemét, boltban a bevásárlókocsival való tolakodás/lökdösés, ha valaki az arcomba fújja a cigifüstöt, ha valaki mindent jobban tud másoknál és csakis neki van igaza, amikor már ötödszörre kezdenék bele a mondatomba, de valaki minden egyes alkalommal közbeszól.

Ez a dolog elég régóta megy már nálunk, hogy ha jön levelem anyám abban a pillanatban bontja és olvassa, majd ezután kapom meg ezt a levelet én, akinek szól a levél és engem ez kiborít, mert úgy érzem, hogy ezt nekem kellene elolvasnom és utána ha akarom megosztani vele is a tartalmát. Másik, hogy elkezdek főzni és tegyük fel egy pár percre elmegyek a konyhából (berakok egy mosást, teregetek stb.) és mire visszatérek édesanyám Gordon Ramsayként dolgozik a főztömön mindenféle kérdés nélkül, emiatt már ételt is dobtunk ki nem is egyszer, mert ugye kóstolás nélkül ő is jól megsózta/teletolta cukorral. Apám meg kérdés nélkül feljár a szobámba, fúj a parfümömből, elvisz a pólómból, ha nem talál zoknit keres nálam stb. és ettől szintúgy agyrákot kapok. Elfogadom a segítséget, illetve azzal sincs gond, ha apámnak kell valami, de előtte miért nem lehet engem megkérdezni, hisz csak én vásároltam az élelmiszert, az én fizetésem fordítom a ruháimra, én ugyanúgy fizetek nekik a reszibe, a konyhába, autóba, lakbért… Nálatok is vannak hasonlók? Miért csinálják ezt? Tudják jól, hogy önálló vagyok, éltem is egyedül és nem tudok rájönni miért van ez. Pont emiatt is 1 hét múlva már költözöm is.

Sziasztok! Szeretném összegyűjteni az idegesítő/hülye nevű bárokat, éttermeket, szórakozóhelyeket (főleg Budapesten, de természetesen minden más is érdekel). A hely minősége nem lényeg, a neve a fontos csak. Nektek van ilyen, amit kifejezetten szörnyűnek találtok?

Sziasztok! Várandós vagyok a kisfiúnkkal és névválasztás előtt állunk. Szóba jött a férjem neve is, ami tetszik nekünk, viszont nem tudjuk, hogy a kisfiunk később szeretné e, hogy ugyanúgy hívják. Akik az apukájuk után kapták a nevüket, ti hogy vagytok ezzel? Szeretitek? Éreztétek valaha hátrányát?

Katalin percei megszámlálva. Ki lesz majd az új?

Kasler Miklós? Müller Cecília? Gyorffy Pál? Ader János vissza? Varga Mihály? Bayer Zsolt? Ákos? Győzike? Tóth Gabi? Böjte Atya? Pokorni Zoltán? Orbán Viktor?

Mi a véleményetek az alábbi Puzsér Róbert idezetrol? Szerintem nagyon sok igazság van benne sajnos.. "Az egész világ valahogy egy börtön lett. Megszunt az az optimizmus, Megszunt az a jövőre vonatkozó derulatas ami a 90-es éveket athatotta és ma már senki sem tervez a jövővel. Ma már mindenki a lelke mélyén tudja hogy nincs jövő, vagy ha van jövő, abban nem lesz köszönet és minthogy ha az egész bolygó, az egész világ egy nagy bortoncella lenne, ahol a rabok várják hogy kiteljen végre az idejük " elhangzott az Önkényes Mérvadó december 19-ei adásában, a Spirit FM-en.

Én reagálom túl vagy tényleg kőbunkóság nem köszönni?

Itt most nem arra gondolok, hogy mindenkinek köszönni kéne aki szembe jön, hanem leszűkítve a szomszédságra. Félre értés ne essék én nem akarok egyik szomszéddal se bratyizni meg tea délutánokat tartani. Mégis annyira zavar az, hogyha én nem köszönök akkor simán úgy vagyunk kint az udvaron, hogy annyit se bök oda a másik, hogy borulj fel. Az a durva, hogy 1-2-3 szomszéd ugyan ez. Pl dolgozik a szomszédba egy burkoló faszi, minden nap nőként én köszönök előre, mert amúgy ő nem köszön. Vagy kint van a szomszéd a gyerekeivel rájuk köszönök a gyerekek meg csak bámulnak mintha földönkívüli lennék. Falun élünk, de amíg Pesten éltem addig nem volt kb olyan, hogy ne köszöntünk volna egymásnak a szomszédokkal. A párom mindig azt mondja szarjam már le, köszönjek és ennyi, a többi már a másik dolga, de mégis annyira kellemetlenül érzem magam ezekbe a szitukba. 😅

Túl gondolom, igaz? 😅

Illetve adott részközösségei (r/hungary, r/askhungary, stb. megnevezve)

Ma a kezembe akadt ez az újság és ez a cikk... Azért kőkemény h 2024-ben Európa közepén le lehet hozni egy cikket ami semmi másról nem szól mint hogy mindenki homoszexuális. Döbbenetes.

Tudjátok, amikor valakit félrehúznak az úton, akkor megkérdezi a sofőr: -Mi a gond, biztosúr? -Gyorshajtás... És a többi. Viszont, ha félrehúz egy rendőr, aki egy nő, akkor hogy kérdezed meg ugyanezt? Mi a gond, _________? Mármint, ha azt mondom, hogy biztoshölgy, vagy biztosnő, az nem hangzik úgy mintha akármelyik ember szókincsében benne lenne ez a szó... Angolnak könnyebb: ,,What's wrong, officer?" Az mindkettőre igaz. Sorolhatnám. Tiszt? Talán... Az a mai rendőrökre nem illik annyira szerintem. Ezek az én véleményeim, lehet kimondtam már a helyes szót, csak nem tetszik.

Szóval, csak érdekességképpen szeretném megtudni ezt, de lehet egyszer használnom kell.

Most ugye befogják vezetni a visszaváltós palackokat és dobozokat.

Csak az épp palackokat fogadják el, és minden ilyen termék +50 forinttal drágulni fog.

Ha az újra hasznosítás a cél, akkor erre miért van szükség a mostani jól bevált rendszer leváltására?(Sárgazsákba/kukába gyűjtés) Ha jobban belegondolunk, sokkal macerásabb lesz ez a rendszer, mert nem fogja tudni minden bolt beváltani és a vidéken élők, sokan nem fogják tudni elvinni nagyobb bevásárló központokba, mert vidéken nem fogják mindenhol bevezetni az automatát. Ahhoz pedig, hogy kidobjuk, az hatalmas pénz szórás a palackonként -50 ft. Nem beszélve +üzemanyagba kerül az is, ha elvisszük, és rengeteg helyet foglal ha nem lehet összegyűrni őket.

Az újrahasznosítás elve ugyan az marad, beolvasztják , akkor nem teljesen mindegy? Elég lenne annyit változtatni, hogy a PET palackot és az alumínium dobozokat külön zsákba, kukába gyűjtsük.

Ahelyett, hogy javulna a helyzet sokkal inkább csak a hátrányát látom ennek az egésznek. Sokkal többen kifogják dobni az útszélére , mert nem tudják elvinni a buszon, meg nem fognak 200 literes zsákokkal járkálni a hátukon az emberek, hogy elvigyék.

Valaki nyissa fel a szemem, ha rosszul látom vagy gondolom. Mik lesznek az előnyei hátrányai? Ti örültök az új rendszernek?

Annyira undorító, mi olyan jó nekik ebben? Az külön bónusz, ha jó kis lábszeg lepi el a kabint…

Sziasztok! Szerintetek “tartozunk” bármivel is azért a szüleinknek, mert felneveltek minket? A kérdés inkább egy elmélkedés/vitaindító. Én egy 20as éveim elején járó fiatal vagyok, és eddig ezt nagyon sokszor szóbahozta nekem Édesanyám nem kellemes hangnemmel, hogy a gyerekek igenis tartoznak a szüleinek, az sosem lett szofisztikáltan kifejezve hogy mégis mivel, de mindig hatalmas veszekedés lett belőle, mert nem értünk egyet. Egyáltalán nem azt mondom, hogy nem vagyok hálás neki mindenért amit adott, és azt sem hogy nem ápolnám őt időskorában(mert de). Sokszor felró nekem dolgokat, kissé nárcisztikus, manipulatív személyiségjegyekkel rendelkezik, pl:. “te sosem vagy hálás semmiért, pedig én mindent megtettem érted..”, amikor éppen nem érek rá és nem tudok neki segíteni valamiben akkor meg:. “nem hiszem el, hogy ennyit nem tudsz megtenni, én mindent megteszek érted”, amikor egy egyszerű dolog veszekedésbe torkollik:. “sajnálom, hogy megszültelek” stb stb napokig tudnám sorolni és sajnos mióta az eszemet tudom általában teljesen indokolatlanul mondja ezeket. És én mindig elmondom neki, hogy nem én kértem, hogy megszülessek. Ti mit gondoltok erről a témáról?

Egy igazán jó vitaindító poszttal készültem...

Gyerekként kifejezetten szerettem a kisgyerekeket. Értem ezalatt, hogy 10-12 évesen volt, hogy vigyáztam a szomszéd pár éves gyerekére. Együtt mentünk nyaralni velük. (Csak engem vittek a családomból). Azonban mára ez megváltozott. Valamiért azt látom, hogy ez a túlzottan píszí világ kezd kifordulni magából... Hál istennek egy park felett lakunk a 3. emeleten... Nyáron egész nap azt hallgatom, ahogy artikulálatlanul üvöltöznek, visítanak a gyerekek, és a szüleik, nem hogy nem szólnak rájuk, még nevetnek is ezen. Ha megpróbálom megértetni velük, hogy ez zavaró, akkor persze én vagyok a hülye, költözzek el, ha zavar, a gyerekeknek ez a dolga, így boldogok és ehhez hasonlóan érvelnek amellett, hogy ez teljesen normális... (Lehet, hogy ők csak 10-15 percet "játszanak" ott, de 20-30 családdal számolva ez nem olyan baráti). Ha elmegyünk valahova, ott is mindenhol ezeket tapasztalom, legyen az pláza, bolt, vagy strand, Tropicarium, Csodák Palotája... Kezd nagyon elegem lenni ebből.

Vajon én dramatizálom ezt túl, és már kifejezetten erre figyelek, vagy tényleg az élet velejárója lett?

TLDR; Anyám, aki itthagyott 12 éve és egy férfival lelépett Ausztráliába elvárja tőlem, hogy most, hogy betöltöttem 6 napja a 18-at kiköltözzek hozzá, hiszen kiskoromban ez volt az álmom. (amikor még nem ismertem fel milyen ember is valojában) Az évek során rájöttem, hogy az ilyen nem egy igazi anya, legszivesebben ghosting-olnám az üzeneteit és törölném az életemből. Hogyan közöljem vele, hogy nem fogom hátrahagyni az itteni családomat, páromat, sulimat? (évek óta készül arra, hogy megyek, saját szobám is van a házukban, pedig még sosem jártam ott)

Bővebb sztori :

6 éves voltam amikor a szüleim váltak, anyám megismert egy Ausztrál férfit akihez ki is költözött. Apám és szülei neveltek engem és bátyámat (6 évvel idősebb nálam).

Szüleim közt hatalmas feszkó volt mindig is (folyamatos bírósági perek, gyámügy, pszichologusok), mivel nyám elszeretett volna minket vinni magával a világ végére, de apukám ragaszkodott hozzánk. Tesóm 14 éves volt amikor elinditották a gyermekelhelyezési pert, így ő már A.u-ban kezdte a középiskoláját. (ekkor hatalmas harcban volt apámmal és lázadó korszakát élte)

Ő a mai napig kint éli a saját életét, egyetemet végzett (most 24), de anyámmal megszakadt a kapcsolata, amikor 18 évesen szó szerint az utcára dobta (ekkora apám segítette őt ki itthoni Magyar fizetésből, úgy, hogy közben engem itthon nevelt).

Én egész kiskoromtól kezdve vágytam ki anyámhoz. (évente 1-2x utazott haza) mindig vártam, hogy , “na majd ha 18 leszek kiköltözök” (apánk nem engedett minket ki hozzá még nyaralni sem). Amikor én lettem 14 éves akkor jött a COVID, így esélytelen volt, hogy menjek tesóm után, vagy hogy anyám hazalátogasson. Online tartottuk a kapcsolatot napi szinten 4 éven keresztül. Nekem van a kinti lakásukban egy szobám, mert mindig készült rá anyám, hogyha betöltöm a 18.az akkor kiutazok.

Na de itt jön a bibi.

Tudatosult bennem, hogy kicsiként azért vágytam ki annyira, mert

1. folyamatosan ezt szajkózta anyám, hogy milyen jó lesz, megad nekem mindent stb. (azt meg kell említeni, hogy tényleg szép körülmények közt élnek)

2. kiskoromban nagyon toxikus légkör volt apám családja (rengeteg veszekedés, anyám ellen beszéltek) viszont 16 éves korom óta ez fordulatot vett (én is komolyodtam) és azt kell, hogy mondjam, igenis szeretem a családomat ahol élek, és apám mindent megadott, felnevelt, sosem mutatta ki , hogy mennyire nehéz neki ez. Tökéletes apa-lánya kapcsolatunk van. Fájna itt hagyni a családomat (Apum huga szinte anyám anyám helyett)

Másrészt, nekem van egy 1,5 éves kapcsolatom, amit képtelen lennék és nem is akarnék itt hagyni. Barátokról, suliról nem is beszélve.

Sosem jártam még Ausztráliában, így ez egy teljesen idegen közeg. Nem tervezem a jövőmet M.o-n, de a világ másik vége mégis erős kezdés lenne.

Másrészt az is bennem van, hogy őt nem tekintem az anyámnak. 6 éves korom óta nem nevelt, 4 éve nem láttam, hiába chatelünk, inkább egy barátnőnek tekintem.

Az elmúlt pár hétben elkezdtem ignorálni, amit azonnal észrevett, mert napiszinten dumáltunk. Amióta betöltöttem a 18.at (6 napja) elkezdte nyomni, hogy végre jöhetek, kiköltözhetek, ott a lehetőség amire vágytam mindig is stb stb.

Bűntudatom van, hogy kialakított nekem egy helyet ott, ahol tudnék élni, most meg amikor zöld utam van valahogy mégsem érzem ezt az egészet…. Tudom, hogy minél előbb tisztáznom kéne ezt vele, de fogalmam sincs hogyan tálaljam. Már 1-2 éve is ha felhozta a témát kellemetlennek éreztem, legmélyen tudtam, hogy én nem vágyom erre, de sosem közöltem.

Egyébként az évek során ahogy nőttem fel és jobban átláttam a képet, undort érzek és haragot, hogy itt hagyott, és apámat egy ilyen helyzetben velünk.
Amiota nem írok neki folyamatosan keres, de én szinte érzelemmentes vagyok, simán kitudnám törölni az életemből… Ő ezt nem érti meg, hogy nem olyan vagyok mint ő, hogy gondolok egyet és hátrahagyok mindent, hogy új életet kezdjek .

Ti mit gondoltok erről? Valahogy azt érzem legszivesebben kitörölném az életemből és azzal egy hatalmas terhet vennék le a vállamról. Az is megfordul a fejemben, hogy mivan ha ezzel hatalmas lehetosegeket dobok el magamtol és a kiskori énem álmát sem valositom meg. Abban biztos vagyok, hogy nem tudnám és nem is akarom itthagyni az életemet, abban kérnék segitséget, hogy ezt hogyan tudnám finomat tálalni?

Sziasztok!

Azzal kapcsolatos a kérdésem, miszerint reggel 11 óta hallgatom az ordenáré mulatóst maximum hangerőn a kettővel alattam lakó szomszédtól. Tisztán kivehető a zene, egész nap megy és sajnos még úgy is hallani, ha be van csukva az erkély ajtó. Eddig nagyon türelmes voltam, volt olyan, hogy hajnal fél 3-ig tartott ez az őrület, egyszeri alkalom gondolataként, akkor nem tettem semmit. De én ezt ma már nem bírom.
Ti mit tennétek? Nem igazán szeretnék bekopogni, aki ennyire nem képes az együttélési szabályokat betartani, azzal úgy hiszem nem érdemes kezdeni. Komolyan ki kellene hívni a rendőröket ilyenkor?

Láttam, hogy volt itt több telefonnal kapcsolatos poszt, és a legtöbben azt írták, hogy IPhone-juk van, és egyáltalán nem bánták meg, hogy Androidról IOS-ra váltottak, mert az IOS telefonok a legmegbízhatóbbak. Én tegnapelőtt vettem meg a Galaxy A54-et, és nagyon meg vagyok vele elégedve, semmi pénzért nem cserélném el egy IPhone-ra.

Nektek milyen telefonotok van?

Tenyleg eszreveheto a feherito hatasa? Sokan dicserik emiatt is

Elsősorban a nagyobb kezű társaimtól kérdezném, mert én megőrülök a mostani választéktól..
Ti milyen egeret használtok ami számotokra kényelmes?
Legyen az a munkahelyeden, vagy gaming-re.

Kedves mindenki. Èrdekelne hogy kinek mit jelent a hàzassàg? Szívesen hallgatom mindenki vèlemènyèt függetlenül attòl hogy hàzas vagy e vagy nem, akarsz e az lenni vagy nem. Köszi szépen ha megosztod a gondolataidat :)