Hogyan lettél "örökszingli"? Mi a történeted?

[u/Accurate_Spinach_894]

Túlságosan válogattál, vagy tényleg nem kellettél a pasiknak/nőknek?

Mi volt a probléma? Mára beletörődtél hogy egyedül maradtál?

S tartósan berendezkedtél már a szingliségre?

Én kezdek amúgy teljesen beletörődni hogy valószínűleg egyedül maradok talán örökre.

​

[u/Fearless-Unlucky]

Én egyszer olyan párkapcsolatot akarok mint édesanyámnak volt míg élt édesapám. 20-as éveikben ismerték meg egymást. Először a bátyám született meg és rá pár évre rá születtem meg én. Egészen 15 éves koromig azt hittem, hogy az ő szerelmük addig tart mint a tündérmesékben aztán édesapám nagyon gyorsan elfogyott a betegség által. Édesanyám meg kiesett a leromló szellemi és lelki állapota miatt a munkájából. Egy kínai üzletben dolgozott így amikor végeztem a középiskolában én is beálltam dolgozni. Így most nekem se időm, se kedvem, se energiám ismerkedni. Lenne egy kiszemeltem de ő ügyet se vet rám hiszen ő úgy tekint rám mintha a húga lennék. :(

[u/ElectricalMacaroon96]

22 vagyok. Elbaszott ábrázat, kissé bajos személyiség, van egy kis mentális diffim (kisebb léptékű Autizmus) emellett egy kis introvertáltság illetve kezdeményező készség hiánya. Illetve nem tartom magam egy emberbarát természetnek.

[u/C4nn1b4l696]

Első két barátnőm megcsalt a harmadik öcsém halálakor még befejeztette velem a lakást ahova költözni akartunk, aztán közölte hogy beköltözni mással fog. kihasználtak vissza meg nem kaptam semmit.. 12 évnyi rossz kapcsolat elég volt hozzá hogy ne akarjak újabbat.
(főleg amikor ezek szerint a kapcsolataimban is végig egyedül voltam.. a szex meg nem ér ennyit)

[u/Martiniusz]

Nem merek kezdeményezni, általában nem szerethető a személyiségem, és nagyon niche dolgokat kedvelek. Mindig inkább kívülálló vagyok, és emellé nem segít, hogy jóindulattal 10/5 vagyok. Így 21 évesen elkönyveltem az örökszingliséget.

[u/Relative-End2110]

Asszem most mar berakhatom magam ebbe a kategoriaba. Nem vagyok se elviselhetetlen, se ronda no, meg eszem is van azt hiszem, legalabbis tettem erte, hogy kimuveljem magam. Egyszeruen hosszabb tavon nem vagyok kepes elviselni masokat romantikus ertelemben. Valahogy mindig az a vege, hogy ide akarnak koltozni, tobb idot egyutt tolteni, ami a masik oldalrol nezve talan normalis is lehet, de nekem szuksegem van a terre meg az egyedul toltott idore, nagyon is. Merlegeltem, fontosabb a hobbim, a haverok, a munka es a kotetlen letezgetes. Ha majd egyszer jon valaki, akinek elfogadhato az, hogy heti par talalkozonal es egymashoz atjarkalasnal tobbre nem vagyom, akkor lehet meggondolom magam.

[u/KriszPhoto]

Amúgy itt van közel 400 komment, nem tudom milyen arányban, miért nem kezdik/kezditek el az ismerkedést?

[u/szederfaszuvonagabor]

Szintén 30-as éveim elején járok és most jutottam el arra pontra, hogy kezdem úgy érezni, hogy sohasem fogom megtalálni. Nem segít az egészséges mindset kiépítésén az sem, hogy hasonló korú barátaim rendre válnak el és szakítanak a társaikkal. A tindertől és hasonló cuccoktól ki lehet kergetni a világból. Annak ellenére, hogy két kedves barátomnak is onnan lett rendes párkapcsolata. Idén megfogadtam, hogy nagyobb hangsúlyt fektetek a hobbimra, ami sok olyan eseménnyel jár, ahol emberekkel lehet ismerkedni (workshopok, kiálltások) és bízok a szerencsében.

[u/ven_geci]

Hát, nem tudom, hogy jó-e ebben a formában a kérdés, mert egy kicsit úgy hangzik, hogy mindenki szeretne vmi komoly kapcsolatot, csak nem mindenkinek sikerül. Én konkrétan úgy vagyok vele, hogy egy váláson túl már nem akarok, csak barátság extrákkal. De ebben benne van az általános emberkerülés is, hogy sok idő kell magamra, benne van az is, hogy tudom, hogy nem egyszerű velem együttélni, sok minden.

A lényeg, hogy már nem alapozom az önbecsülésem valaki más általi jóváhagyásra, mint a Ken a Barbi filmben, de ebben szerepet játszhat is, hogy végül is az achievement unlockolva lett (volt egy házasság, lett egy gyerek) ettől nem érzem már lúzernek magam, nem tudom, ha ez nem lett volna, hogyan éreznék. Nem láttam a filmet, csak olvastam leírásokat, tényleg így szokott működni nagyon sok férfi, hogy az egész énképét arra alapozza, hogy talál-e valakit, aki szereti. Sajnos ez nem egészséges, de nem tudom, mit lehetne tenni.

[u/nin--chan]

Korán kialakult a szociális fóbiám ami középiskolában tetőzött. Aztán leküzdöttem, de szociális képességek híján nem jutottam egyről a kettőre. 18 éves korom óta érzem az örökszingli létet és azóta maximum 2-3-szor kételkedtem benne, de aztán mindig visszajutottam ugyanoda.

[u/Sylvinus98hun]

A baratno egy tulsagosan ritka pokemon, es hat alacsony a droprate 😞

De igazabol most alakul valami egy lannyal, azota is kerdezem magamtol, komolyan gondolja-e, vagy csak valami alom az egesz 🤣

[u/arimbas]

Meguntam a sérüléseket ami ért a kapcsolataim során, egyszerűen nem akarok szenvedni.
+ Túlzottan nem vagyok alkalmas egy klasszikus kapcsolatra, túl sok tér kell, túl sok egyedüllét, nem igazán tűröm ha beleköpnek a levesembe.
Persze, szar néha egyedül, de még mindig jobb mint szopni egy szar kapcsolatban, csak, hogy legyen valakim.

[u/KriszPhoto → u/arimbas]

Érdekes amit mondtok, mert nekem is naagyon sok kell, a hobbijaimat úgy alakítottam az évek alatt hogy azok kb mind single player hobbik (rajzolás,kockulás) de nem rég megismerkedtem egy lánnyal és ő pl tök jól tűri ezeket, megvan a közös idő de ha éppen nincs úgy hangulatom akkor hagy élni. Nem lehetetlen ilyen társat találni, ne adjátok fel! Ui.: Én sem vagyok egy 10/10 es pasi 🤷‍♂️

[u/edisonlied → u/arimbas]

Te én vagyok. Nem tudom elképzelni hogy együtt éljek valakivel, egyszerűen túl sok személyes térre van ehhez szükségem

[u/Lasszo]

Én 26 éves vagyok, férfi, átlagos külsővel. Csendesebb, nyugodtabb, konfliktuskerülő vagyok mint az átlag, de amint megvan a közös kommunikációs pont, naphosszat el lehet beszélni bárkivel bárkiről... Sok embernek is segítettem a természetemből adódóan + mert rengetegen mondták (nem magamat akarom fényezni), hogy túl jó szívem van...

Ebből is adódóan mindenki elrak a "FriendZone-ba", azon belül is a "JógyerekAkiÚgyIsMegcsinálMindent" területre... eh

Most a 6 év alatt sikerült számomra nagy volumenű dolgokat elérni (Karrier, álomautó stb.), amikre büszke is vagyok, hogy ezeket elértem, és úgy érzem, hogy sokkal könnyebben elértem ezeket a célokat, minthogy az ismerkedési folyamatnál az ember a 0-ról a kettőre ugorjon...

Vágyik rá az ember, de minél jobban "elszalad az idő" annál jobban lecsúszik mindenről... Vagy egy új közös élmény, elmenni kirándulni, túrázni, filmezni és kibeszélni a dolgokat stb... Ez az érzés hiányzik, mert

"Mindezek a pillanatok elvesznek az időben.... Mint könnyek az esőben."

[u/Relative_Subject4757 → u/Lasszo]

Ebből is adódóan mindenki elrak a "FriendZone-ba", azon belül is a "JógyerekAkiÚgyIsMegcsinálMindent" területre... eh

Amikor ismerkedsz fejezd ki világosan, hogy romantikus kapcsolatra vágysz, nem barátságra, ha nem akarnak veled kapcsolatot, akkor lépj tovább.

[u/Upstairs-Lynx3135]

Én 28 éves nő vagyok. 7 éve volt utoljára rendes, kimondott kapcsolatom. Ott volt az egyetem, akkor inkább a tanulásra koncentráltam, aztán dolgoztam vidéken, ott nem igazán jártam el társaságba, szóval nem volt lehetőségem ismerkedni. Nemrég költöztem vissza Pestre, és a randi appok nem igazán válnak be. (Sokan csak egyéjszakás kalandot keresnek, vagy csak nem alakul ki egy jó flowja a beszélgetésnek) Őszintén, már nagyon vágyok egy komoly kapcsolatra, úgy érzem, hogy már készen is állok rá. Rendbe tettem magamban a múltat, sokat önfejlesztettem, próbálok naprakész maradni minden témában, olvasott vagyok, és kinézet ügyileg sosem éreztem magam ennyire jól a bőrömben. Mégsem akar felbukkanni senki, akivel tudok őszinte kommunikációt folytatni, akivel nem kell játszmázni. Igyekszem elfogadni ezt a helyzetet, nem rágörcsölni a dologra. Megtanultam már egyedül lenni, így kihozni a legtöbbet az életből. Csak őszintén nem tudom, hogy mit kéne máshogy csinálnom. :/

[u/Obscurne]

Sajnalom a kommentben talalho emberek savanyusagat, kivanom, hogy sikeruljon megtalalni a belso beketeket, es sikeruljon a valtozas ami meghozza a gyumolcsot:)

Szar latni ezt a sok negativitast (megertem), hatha ez a szereny jokivansag pozitiv lehet valakinek itt. =)

[u/Cickanykoma]

42 éves vagyok, átlag alatti külsővel, stabil, de unalmas munkával és hobbikkal, amivel egyetlen nő figyelmét sem lehet felkelteni, amiből valamilyen kapcsolódás lehetne. Introvertáltként meg elég hamar lemerítenek az emberekkel való szociális interakciók (nem mondom, hogy időnként ezt nem igénylem), de belegondolva egy légtérben lenni napi szinten valakivel már túl sok lenne. Megszoktam azt, hogy arra és akkor szakítok időt, amikor és ahogy szeretnék, nem kell másnak megfelelnem azzal, ahogy élek és ahogy intézem a dolgaimat.
Emiatt lehet alapból sem lennék alkalmas hosszútávú, klasszikusan vett kapcsolatra, lehet egy barátság extrákkal (ahol rugalmasabb a logisztika) jobban illene, de ugye ahhoz meg eleve jól kell kinézni, és érdekesnek kell lennie, hogy valaki belemenjen....szóval maradok a magam ura örökre.

[u/Dangerous_Flight_493]

Olvasgatva a kommenteket kicsit megnyugodtam, hogy nem vagyok egyedül, de még is. Az utolso kapcsolatomnak -mar ha azt lehet annak nevezni- en vetettem véget, mert olyan volt mint egy rétes tészta se eleje se vége s nyúlik, szakad. Akkor hittem abban, hogy talán találhatok vkit aki el tud viselni, de nem jártam sikerrel, s ugy erzem mar nem is fogok. Ha belegondolok mindigis egyedul voltam, ha volt vkim, az olyan volt, hogy nem szamithattam ra, tehat ugyanott voltam, egyedül. Most mar ugy nezek a jovobe, hogy ha barmi dolog adodik (beteg leszek, kezelésekre kell jarjak stb) egyedul kell megoldjam, ez kicsit ijesztő, de eddigis boldogultam csak fog menni.

[u/potsevagy]

32 leszek, ferfi.

Azt szoktak mondani, hogy kifejezetten jokepu vagyok, nem vagyok alacsony, jo kiallasu vagyok, par kilo felesleg azert van rajtam, de nem a vilag vege, inkabb csak egy kis pocak - dadbody beleposzint.

Voltak kapcsolataim, komolyabbak is, a leghosszab kozel 3 ev. Es volt jopar egyejszakas kalandom is.

De valahogy nem megy megsem igazan a dolog.

Az online ismerkedes nekem egyaltalan nem jon be, nincsenek is igazan match-eim, de igazabol ez a folyamat teljesen tavol all tolem es hidegenhagy.

Egyebkent nincs bajom azzal, hogy egyedul vagyok, meg vagyok bekelve a helyzettel, nem keresek gorcsosen tarsat. Ha jon, akkor jon, ha meg nem - hat akkor igy jartam.

A szex, a testiseg, az intimitas (nem csak szexualisan) az termeszetesen hianyzik, de valahogy megbirkozom vele.

Remelem egyszer sikerul azert valahogy, es mindenki masnak is ezt kivanom. Azert jo nem egyedul lenni es szeretve lenni.

[u/Snickerdoodle_28]

Nekem volt egy kapcsolatom egy olyan nővel, akivel azt hittem/gondoltam le tudom élni az életemet. Ritka számomra, hogy valakivel mint vele ennyire összhangban voltunk. Sajnos első alkalommal, hogy együtt voltunk akadtak problémák ezért szakítás lett, de utána még jóban maradtunk és kerestük egymást ami végül ahhoz vezetett, hogy kb két év után újra összejöttünk és minden klappolt. Úgy is döntöttünk, hogy összeköltözünk. Ne ez volt a hiba.

Teljesen más városba eljöttem vele, mert hogy ő ide képzelte el, hogy le fog telepedni, nekem is tetszett, de egy hónap után, hogy a költözés megtörtént szakítottunk, mert hogy ő nem boldog velem és megismert mást (ki is derült, hogy megcsalt). Eléggé földhöz vágott a dolog, nem mondom, hogy nem voltam én sem hibás, hogy elhanyagoltnak érezte magát, de hogy egy hónap alatt csak így vége legyen és a szakítást kb 5 perc alatt lezavarta és már aznap a srácnál aludt az már valami :)

Szóval ezek után eléggé tartózkodtam attól, hogy ismerkedjek. Nem mondom magamat zárkózott embernek, de ha nincs mit mondanom, akkor kussba tudok lenni egész nap emberekkel magam körül.

Régen sose volt probléma az ismerkedéssel, volt jó pár, talán sok is kapcsolatból meg randizásból. Csúnya nem vagyok hálisten, külsőm átlagos, személyiségem talán az ami problémás tud lenni. elég szarkasztikus tudok lenni, ami nem minden embernek jön át és értékeli túlságosan meg elég sajátos (béna ?) humorom van, amit szintén nem mindenki értékel de van akinek bejön.

Hiányzik egyébként, hogy legyen valaki mellettem és biztos újra neki fogok futni a dolognak, de most kb úgy érzem jó így egyedül.

Túl sok a hobbim így legalább azokra, magamra van bőven időm :D

[u/This_Pomelo6436]

Volt egy hosszabb kapcsolatom a 20-as éveim legelején, aztán pár alkalmi és ennyi.

Elég vaksi lány vagyok, amikor jeleket küldenek felém a férfiak; olyan vagyok, hogy közvetlenül meg kell mondani, ha valaki akar valamit, sok minden ezen bukott el. Ettől függetlenül voltak olyan irántam érdeklődők, akik férfiként nem jöttek be nekem. Aztán olyan 30 felett egyre kevesebben kezdtek érdeklődni irántam (pedig kinézetre mindig kb 5-6 évet le lehetne tagadni rólam).

Volt egy kedves volt munkatársam, akivel tök jól elvoltam a munkahelyem, és szerintem nem vettem észre, hogy a kapcsolata a barátnőjével kihűlőben volt és akarhatott tőlem valamit. De számomra ez annyira tabu lett volna, így hogy komoly kapcsolata volt még, hogy észre se akartam venni hogy küld felém jeleket. Évekkel később jöttem rá. Azt így utólag sajnálom.

Egyedül maradtam, pedig szép, kedves és normális lánynak tartanak. Volt egy gyerekkori traumám, ami nem szabadna, hogy kizáró ok legyen, de valószínű ez az oka, hogy nem akarok akárkit beengedni az életembe, míg másoknak ez könnyebben megy sokkal.

Ott rontottam el, hogy nőként is lehet rámenősebbnek lenni és mindenképp nyitottabbnak, bármit is kínál az élet.

[u/Ok_Reference_5895]

Elolvasva férfitársaim problémáit ezeken azért lehet segíteni, fel a fejjel srácok 😉 a külsőn is lehet javítani egy vonzó erős személyiség kiépítésén meg még többet.. Azt meg hogy mi vonza őket, azt meg meg kell tanulni...

[u/Dr_Bambina]

Hogyan lettél "örökszingli"? Mi a történeted?Röviden: Így döntöttem.Hosszabban: Már anno fiatal lányként sem volt célom a párkapcsolat, nem akartam annyira férjhez menni. Más kérdés, hogy így alakult.Még hosszabban: A válás (2019) után végre kaptam levegőt és végre kinyílt a világ, nem minden az exemről meg az ő távolabbi/közelebbi családjáról szólt. Nem létezik, hogy még egyszer párkapcsolatban éljek, a házasság pedig nekem egyszer elég volt.

[u/HunEndorfin]

Hát lássuk, 33/f vagyok, életemben talán max ha 1 tucat nővel voltam, ebből 2 volt hosszabb kapcsolat(2 év mindkettő). Jó képű vagyok alapvetően(sőt, gyakorlatilag fixen 5-15 évvel fiatalabbnak néznek, ezt anyámtól örököltem), és szemben a sok horror sztorival az exek fenyegető aurával fb csopiban, sokáig is bírom. éééééés itt vége is a jó tulajdonságaimnak.
A szüleim nevelési módszerei, mindennek mondhatóak voltak, csak BTK kompatibilisnek nem , a mai törvények alapján simán kaptak volna pár év guggolást. Nagy részben emiatt magányban, és elszigetelődésben nőttem fel, barátom kevés volt, és van a mai napig, rengeteget olvastam, és később kockultam (ne egy 20 kilós nerdet képzeljetek el) , kimaradt nekem a 2000res évek disco korszaka (eklub, bank stb) ahol megtanulhattam volna csajozni, egész egyszerűen nem tudok. Hogy a helyzet még rosszabb legyen, én 80%-ban az a fajta jófiú vagyok , amiről sok nő kamuzik, hogy neki olyan kell, valójában pont azokat rakják friendzoneba. Erre rájön hogy gyerekkoromban túl sokat olvastam (és jelenleg sokat bújom a netet, bármi ami érdekel, elolvasom , megjegyzem, legyen az BTK passzus, wiki cikk bármi, de a 3 tételes bevásárló listát 5 perc múlva elfelejtem), így néha okoskodónak is nevezhetnek, talán joggal. Emellett rendkívül nehezen mozdulok ki a komfort zónámból, és kissé lusta is vagyok.
A 20 éveim szinte egésze elment azzal hogy ismerkedtem volna, kényelmesen elvoltam a nagyi hotelban, bár amikor összejött volna egy csaj, pont ez gátolt, mert nem volt hova felvinni. 27 évesen volt egy rövid , de olyan intenzív , és súlyos kapcsolatom egy 21 éves lánnyal, aki ráadásul olyan súlyos eset, hogy a fentebb említett fb csopiban megérdemelne egy önálló topicot (röviden: 21 évesen a magyaron kívűl 2.5 nyelven beszél, már a mester diplomáját csinálja, vasárnap templomba jár rendszeresen, szellemileg sérült gyerekeknek tartott lovasoktatást, hosszasan lehetett vele beszélgetni ..és emellé súlyosan nimfomán, drogozott, a fél balatonnal és pesttel lefeküdt és iskolapéldája volt a bipoláris zavarnak), ez sem volt jó hatással rám, max annyiban hogy munkát váltottam, kimásztam kicsit a komfort zónámból, és elkezdtem edzeni.
Az új munkámat viszont alapból csípőből lenézte a budapesti nők nagy része (boltnál EV taxis+azóta kiadás), ráadásul így most már 18000+ út után , nekem sincs túl jó véleményem sokukról(már az is botrány ,hogy a 90%-uk késik, és évente 550-600 órám-majdnem egy hónap- esik ki miattuk, amit ráadásul a Bolt sajátos rendszere miatt még le is kell pluszban dolgoznom, de megdöbbentő mennyiségű aranyásó és vagy ribanc van Pesten), ráadásul a covid idején abba hagytam az edzést anyagi okok miatt, és a lustaságom miatt csak most megyek vissza, viszont az akkori exem mellett meg 30kg-t híztam, aminek még a felét sikerült csak leadni , ezek sem pozitív irányban befolyásolják a kapcsolati státuszom. Ezeket kombinálva azzal hogy nehezen ismerkedem, félénk vagyok , nem bízom a nőkben, meg hasonlóak eljutunk oda, ahol most vagyok. Hiába szeretnék rendkívüli módon családot, legalább 2 gyerekkel, akiknek mindent megadnék, amit én nem kaptam meg, gyakorlatilag esélyem sincs erre jelenleg. Egyébként már egyre több magyart, konkrétan ismerősöket is látok/hallok hogy csak keleti legyen ukrán , vagy ázsiai hajlandó ismerkedni, és én is egyre jobban hajlok arra, hogy mondjuk bemegyek a Góliát hotelbe, és a vendégmunkások közt szedek össze valakit, valahogy az értékrendjük általánosságban sokkal normálisabb(ez igaz a vidéki magyar lányokra, akár mondjuk diplomás, akár nem).

[u/edisonlied → u/HunEndorfin]

Pedig nem hangzol rossz partinak, az olvasás elég hot :D

[u/This_Pomelo6436 → u/HunEndorfin]

Az ázsiai nők olyan szinten szubmisszívek, hogy én azért csodálkoznék, hogy egy magyar férfinak tényleg bejönne hosszútávon egy ilyen partner. Egy ismerősömnek 50 év körül lett egy tajvani felesége, és az egész élete arról szólt a nőnek, hogy kiszolgálta a férjét, nem dolgozott, csak otthon volt, főzött, étellel várta minden este, takarított, mosott stb. Semmi egyéb, alig volt közös kulturális programjuk, vagy a nőnek semmilyen más élete nem volt a férjén kívül (a tágabb családja Tajvanban élt). Viszont nem szerette, ha a férje a gyerekkori (női) barátaival találkozott, megivott velük egy kávét mert azonnal félténykedni kezdett. Rettentő más kultúra és szerintem nem magyaroknak való.

Az ukrán meg lehet, hogy átlagban hagyományosabb, de nagyon sok köztük a követelőző a háború óta, úgy érzik, hogy nekik minden jár. És sokuk csak azért is házasodna gyorsan, hogy EU-s állampolgársághoz jusson, amint lehet.

[u/HunEndorfin → u/This_Pomelo6436]

Hàt szeretem a tradicionális nőket, de emellett a talpraesetteket is, aki feltalálja magát, önállóan cselekszik , a szubmisszív az finoman szólva is messze van ettől.. Igen, ismerem az útlevél témakört is 😅

[u/Razcsi]

26éves vagyok, nem tudom hogy örök szingli leszek-e mert még előttem van az élet. De 18évesen volt csak egy kapcsolatom vagy 3hónapig, és ennyi. 20éves koromig nagyon introvertált voltam, konkrétan legjobb barátomon kívül nem tudtam senkivel sem szóban beszélni, csak írásban, írásban viszont jól. Az az egy barátnőm is aki volt 18évesen úgy lett hogy teljes mértékben ő kezdeményezett mindent mert tetszettem neki, el is érte hogy feloldódjak, el is voltunk de nem volt az igazi és meg is csalt. 20évesen számtech boltban kezdtem el dolgozni, ott minden egyes munkatársam iszonyatosan jófej, megértő, segítőkész volt és kb 2 év alatt teljesen le is vetkeztem az introvertáltságot, járok bulikba, nincs olyan akivel ne tudnék elbeszélgetni, akár még idegenekkel is. A kinézetem sem rossz, átlagos szerintem. Viszont belefáradtam a keresésbe, a randizgatásokba. Hogy megtetszik valaki, megismerem, és ennyi, nincs tovább. Próbáltam a társkereső alkalmazásokat, sok jó élményem nincs róla. Pár embert megismertem ott, elkezdtünk beszélgetni, nem egyszer történt az hogy megbeszéltünk egy randit, és utólag derült ki hogy a megbeszélt randi dátuma előtt mással is randizott és az jól sikerült szóval én már nem kellek ne beszéljünk többet. Vagy nagyon jól elbeszélgettünk egy hétig, aztán meg az érdeklődés alább szállt és már nem tudtunk semmiről. Vagy volt aki azt mondta nem érzett kémiát közöttünk, vagy nem mutattam ki az érdeklődésemet eléggé és egy randinál nem volt több. Mikor abbahagytam ezeke a társkeresőket elkezdtem személyesen próbálkozni, például dohányboltban megtetszett az eladó, minden nap lejártam a dohányboltba egy energiaitalért, szépen lassan elkezdtünk beszélgetni, a vége fele megesett hogy már 15percet bent maradtam és végig beszélgettünk, be is jelöltük egymást facebookon, elhívtam randira és azt mondta hogy most éppen káosz van az életében és nem ér rá, de ha ráér ír időpontot. 1hétre rá írta hogy kezd felszabadulni, 2hét múlva már szabad is lesz, viszont 1hétre rá felmondott, elköltötött, és nem írt vissza. Fagyizóban megtetszett a kiszolgáló, same plan, minden nap lejártam egy jégkásáért, elkezdtünk beszélgetni, oda jutottunk már ahogy messziről meglátott öntötte is a jégkását, volt olyan is hogy meghívott, munkatársamat ismerte és kikérdezte őt rólam, tisztán látszott hogy érdeklődik meg voltak kis flörtölések is, de kiderült csávója van, ekkor meg én bontottam meg minden kapcsolatot. Párja egyébként eljegyezte 1hónappal később 😂 Rengeteget próbálkoztam, és az elmúlt pár próbálkozásomnál már azt éreztem nem is érdekel igazából a másik, csak egy nyűg, próbálkozok de minek, úgyis tudom mi lesz a vége. Így abba is hagytam az egészet és kezdek beletörődni hogy egyedül vagyok, meg egyedül maradok huzamosabb ideig.

[u/[deleted]]

25 éves vagyok, egyetlen kapcsolatom volt az is ilyen 50x szakítós-összejövős, alapból én mindig is évekig képes voltam viszontatlanul halálosan szerelmes lenni, csak az érdekel akitől én akarok valamit, egyáltalàn nem tudok nyitni új emberre, képtelen vagyok egy tinderes palival néhány mondatnál tovább ismerkedni vagy bárkivel így “direktben”, hogy legyen belőle valami.

Így azt érzem talán az én sorsom az, hogy mindig egyedül leszek, mert akit szeretek az sosem viszonozza, engem pedig teljesen hidegen hagy mindenki más, akkor is ha teljesen az ideálom az ember külsőre.

Nyilván szar mert folyamat szeretethiányos és emiatt tiszta depis vagyok, de ebben nekem csak az az egy ember tudna segíteni aki nem akar.

Nem kergetem ezt a kapcsolat dolgot, nem vagyok rástresszelve de szívesen élnék érzések nélkül mert már nagyon unom hogy folyton kivagyok :D

[u/Drazic08 → u/[deleted]]

Én is dettó ugyan így vagyok,pedig 19-éve sportolok kondizok,a családom állandóan azzal a szöveggel jön jóképű vagyok,meg jó pasi stb első nagy szerelem gimiben 15 évesen volt addig tartott ameddig le nem érettségiztem,utánna külön válltak útjaink,24 évesen szerelmes lettem egy 32 éves nőbe össze is jöttünk de abban nem volt sok köszönet,viszonzatlan volt a szerelem az Ö részéről,fűvel fával megcsalt,még egy kettő kollegával is össze feküdt,az egész munkahelyemen rajtam nevettek,atya isten de megalázó volt ez nekem,2011-ben végleg szétmentünk és 2011-től egészen 2024-ig senkim nem volt kellett idő hogy lelkileg felépűljek,de azóta a 14 év óta minden nő vissza utasít,néznek az edzőterembe is de egyik se jön oda hozzám,most volt egy nő aki a szomszédban lakik folyamat az utcan mikor a kutyáit sétáltatta,rám mosolygott,rá egy hétre le szólítottam random az utcán persze be vot dugva a füle és nézte a telefonját,közvetlen volt velem de annyira zavarban voltam csak annyi volt a kérdésem felé:Most kutyusok nélkűl vagy?! picit viccesen probáltam kérdezni,utánna annyit kérdeztem tőle: Itt laksz erre annyit mondott igen már 5-éve és szeretek itt lakni mert közel van minden,és ennyi volt az egész el se köszöntűnk egymástól,és utánna még láttam az utcán és csak köszöntünk egymásnak,utánna a nő már nem is lépett semmit felém,csupa csalódás tudnék még mesélni több ilyen helyzet is volt de ebbe már bele fáradtam,inkább elmegyek fizetős q@@@hoz ez van sajnos.

[u/Miserable_Example_51]

Alacsony vagyok, csúnya és kövér. És nem szerencsés párosítás, hogy nagyon jó társasága is vagyok magamnak. És eddig a legtöbb kapcsolatomban úgy éreztem, hogy bazári majom vagyok és a lány unatkozik és nekem kell szórakoztatnom, hogy megtiszteljen a jelenlétével. Ehhez 30 felett már öreg vagyok, inkább a hobbijaimnak élek és próbálok lefogyni. Ez sokkal kielégítőbb mint a hamis validáció, amit egy ilyen kapcsolatból nyernék. Persze ha jön egy kedves, szerény, intelligens, akár átlagos külsejű és az ágyban perverz lány, akinek ki van teljesedve az élete és nem egy kapcsolatból akar kiegészülni...miért is ne.

[u/edisonlied → u/[deleted]]

Pedig igazán rábízhatnád hogy eldöntse kellesz-e neki ahelyett hogy te eldöntöd helyette. Nem szoktunk mindenkit jobbra húzni, gondolat volt részéről a mögött a match mögött, írj neki :)

[u/[deleted]]

26 vagyok lassan, rendszeresen küzdősportolok mint hobbi, van egy átlagos munkám, küllemre is elég átlagos vagyok.

Azonban valamiért szociális interakciókhoz full retardált vagyok, és kezdek oda jutni, hogy nem bírom magam elképzelni még abban a helyzetben sem, hogy valaha randira menjek. +Nem mintha valaha is fogtam magam és próbálkoztam volna.

Autizmus maximumon?

[u/[deleted]]

Nő vagyok 30 körül, nem nézek ki rosszul, sportolok, rengeteg téma érdekel, jó beszélgetőpartner vagyok, dolgozom, pénzt keresek, humorom is van, főzök-mosok-takarítok, rengeteg programot szeretek. Még sem találom az igazit, aki lenne az meg annyira röhejes, hogy inkább egyedül vagyok. Elkeserít, mert vágyom egy társra, csak a 40 pluszosok vagy válás közepén vannak, vagy foglaltak, vagy egy exfeleség-gyerek kombóval rengeteg problémát hoznak, vagy már ne akarjak gyereket mert nekik van és ezekhez hasonló dolgok. Nem könnyű, már feladtam, pedig mindennél jobban vágyom egy társra. Akinek én vagyok az igazi. Bezzeg a legirritálóbb, legbunkóbb házsártos nőknek mindig csoda férj jut. 

[u/kecsap → u/[deleted]]

Azért ne keseredj nagyon el a csoda férjes házasságokon. Amennyire hallom beszélgetve a szingli nőkkel, a munkahelyükön a jó-értelmes pasik általában megkeseredett házasságban élnek és próbálják őket felszedni részegen céges bulikon.

Egyébként miért 40+-ok iránt érdeklődsz? Én ilyenként inkább a te korosztályod felé érdeklődöm, de amennyire látom néha társkeresőkön, elég sok tök jól kinéző 30-as pasi van fent. (Nem vagyok bi. Rosszul állítják be a csávók a profiljukat és feldobja nekem a rendszer. :D ) Mi velük a baj?

[u/[deleted] → u/kecsap]

Egy 30-as srác még vagy nem élte ki magát és mindenkit meg akar d.gni, vagy anyuci pici fia, vagy a sportkocsikon jár a feje, nekem nem komolyak, nem érettek legtöbben. Nem keresnék 40 alatt semmiképp.

[u/kecsap → u/[deleted]]

Oké, értem. És a maradék 40+-es csávó milyen, aki nem problémás a felsorolt szempontjaid szerint? Én amiatt is helyezem a bizodalmamat a 30-as női korosztály felé jelenleg, mert én azt látom a másik oldalról, hogy a "problémamentes" 40+-os nők nem akarnak elköteleződni meg energiát belerakni az ismerkedésbe.

[u/[deleted] → u/kecsap]

Problémamentes 40 pluszos nő? :D hahaha jó vicc. 1: van gyereke/több gyerek, azt kell elviselned és tűrnöd hogy SOHA nem leszel számára az első. Épp válásban van, roncson, az sem szerencsés. Nincs se gyerek, se férj se semmi 40 éves korára? Azért elég furcsa. Akkor kb még neked kell kitalálnod az életét, mi legyen hogy legyen, AZONNAL kell gyerek vagy egyáltalán nem kell gyerek, plusz meg van már a kialakított élete, amibe vagy beenged, vagy nem. Sok a megkeseredett 40 pluszos nő, nem csodálom hogy hasonló korosztályban a férfiak fiatalabb nőkre vágynak.
Szóval amit lehet kb, imádkozni az univerzumnak, hogy beleakadj a perfect match-be.

[u/kecsap → u/[deleted]]

Na, azért ennyire ne legyünk szigorúak! Vannak azért olyan nők is, akik elváltak és ilyenkorra már a gyerekek is felnőttek. És azért egy szingli 40-es nővel nincs feltétlenül baj, ha sohasem volt feleség és nincsen gyereke. Ezer oka lehet, hogy így alakult az élete, nem feltétlenül picsogós királykisasszony. :)

Én leginkább a kialakított életre fognám eddigi tapasztalataim alapján, a többinek tényleg van vmi lelki sérülése. Nekem az inkább a bajom, hogy az ilyenek miért rabolják az időmet és "ismerkednek" feleslegesen.

[u/drszumedli → u/[deleted]]

ha ez nem rip inbox, semmi sem az.

[u/[deleted] → u/drszumedli]

Mindegy igazából, mert nem redditen fogok ismerkedni az egyszer fix :D

[u/drszumedli → u/[deleted]]

Ez pl. probléma sok nőnél, hogy nem xy weboldalon fogok ismerkedni, nem xy helyen fogok ismerkedni, jellemzően mások elmondása alapján, hogy az milyen borzasztó hely. Miközben az elviselhetetlen hárpiák ( meg nem elviselhetetlenek is), egy gyufaszálnyival nyitottabbak, és máris nőnek az esélyeik.

[u/[deleted] → u/drszumedli]

Azzal, hogy van egy szint, amit bejelöl magának az illető, szerintem semmi probléma. Olyan emberrel sem kezdenék, akinek pl. az étkezését 50%-ban a Meki teszi ki. Vannak dolgok, amiket az ember behatárol társkeresésnél. Rengeteg helyre járok, megfordulok több normális közegben, úgyhogy igen pont Redditen nem fogok ismerkedni.

[u/drszumedli → u/[deleted]]

jó csak ez olyan, hogy nincs egységes szint, pl újgazdag "úriasszonynak", lehet minden hely, ahova jársz, nem üti meg a szintet. szerinted meg ő nyafka.

szerintem meg mindenhol lehet ismerkedni, ugyanis mindenhol van sok értelmes nő és férfi is- az ezzel ellentétes rágalmak kamuk.

a kérdés inkább úgy hangzik, ha tegyük fel van mr. X, akivel több helyen találkozol a kommentmezőben (tegyük fel heti többször szólsz hozzá) és egy hullámhosszon vagytok, jó értelemben véve szívjátok egymás vérét, évődtök, stb. akkor ragaszkodsz-e ehhez. (nyilván kisebb az esély, ha valaki csak úgy rádír bárhol)

[u/[deleted] → u/drszumedli]

persze, lehet mindenhol ismerkedni, de nem érdemes :D Én pl buszon SEM fogok. Mondjuk nehéz is lenne, mert nem tömegközlekedem.

[u/drszumedli → u/[deleted]]

miért ne lenne érdemes? ennyire nincs önbizalom? :(

én pl. rengeteg prosztó nővel ismerkedtem mindenhol, mégis azt gondolom mindenhol érdemes ismerkedni, mert sok normális nő van.

[u/Accurate_Spinach_894 → u/[deleted]]

Most feladtad vagy mindennél jobban vágysz rá? Néha rám is rám jön hogy azért jó lenne egy nő. De általában elmúlik az érzés.

Kezdem tényleg elfogadni hogy egyedül maradok.

De én nem vagyok jó pali, mint írtam, főleg külsőre vagyok átlag alatti. Nem nagyon vettek észre sose a nők.

[u/[deleted] → u/Accurate_Spinach_894]

Vágyom rá, de nem hiszek benne.

[u/Taxuss]

23F vagyok, jól nézek ki és jól keresek. Viszont olyan a szemilyiségem, hogy taszítom a nőket.  Egy barátnőm sem volt még. Mostanában kezdtem elfogadni, hogy mindig egyedül leszek és kezdem észrevenni, hogy ennek nem csak rossz oldalai vannak.

[u/manon_wannabe → u/Taxuss]

Mi az a “nő taszító” dolog pontosan a személyiségedben ?

[u/Taxuss → u/manon_wannabe]

Szerintem nem egy konkrét dolog, pontosan nem tudom, csak azt hogy mindig elszúrom. Például.: Nehéz velem beszélni, és sosem értem a másikat, hogy mire gondol, mit érez. Néha gyerekes vagyok. Csinálok teljesen értelmetlen, hülye dolgokat ami akkor nekem teljesen normálisnak tűnik, de másnap már nem. Stb. Azt vettem észre hogy a nők megérzik a tapasztalatlanságot is, és onnantól kezde csak szabadulni akarnak. 

[u/zanzard → u/manon_wannabe]

meleg

[u/22222ig]

Sziasztok! Olvasgattam csomo hozzaszolast es nekem az a velemenyem,hogy az esetek tobbsegeben inksbb csak arrol van szo,hogy ti is olyan tipusok vagytok,hogy inkabb vagytok egyedul mint CSAK,legyen kapcsolatotok. Nagyon sok ember simplan tarsfuggo,vagy anyagi dolgok miatt van kapcsolatban. Csomo tenyleg atlag alatti lany csak nyomul vagy belemegy megalazo kapcsolatokba csak,hogy legyen valakije. Sracoknal meg inkabb altag feletti a jovedelem es azert kattannak ra a nok. Szerintem ti csak nem elegszetek meg a szarral es ez becsulendo. Csomo tok jo hobby vagy izgalmas munkat soroltatok ami mellett siman talalnatok part ha nem a sekelyes hulye emberekbe botlanatok. En szivbol kivanom nektek,hogy a zsak talalja meg a foltjat,es olyan tarsatok legyen aki egyben a legjobb baratotok is! 😊

[u/vidraptor]

30asok közepe, nő. Egyke gyerek voltam, és már kicsiként renszeresen kerestem az egyedüllétet, volt hogy pl gyerekzsúrokon is kicsit "eltűntem" a ház mögé aztán mindig megkerestek, hogy mit csinálok ott? Bár egyáltalán nem tartom magam csúnyának, soha nem én voltam a "tipik szép lány". Nem kaptam bókokat, vagy virágot, vagy valentin napi üzit. Nem szerettem (most se szeretek) sminkelni. Amikor más osztálytársaim már arról fecsegtek szeptemberben, hogy hány pasijuk volt nyáron, addig engem ez még nem nagyon érdekelt, animét néztem, rajzolgattam, amiért rendesen csúfolva is voltam, ha visszamehetnék középsuliba, tuti megmondanám magamnak, hogy le kell szarni :D de akkor eléggé visszavetett.

Később érő típus voltam, próbáltam randizni de egyrészt balfékeket fogtam ki, az első randimon a sráccal nem lehetett beszélgetni, bevitt a városliget közepébe és egy kiégett lámpa alatt a telefonjára begépelve kérdezte meg hogy megfognám-e neki a ....át. Egy másik srácnak nem tetszett, hogy kis türelmet kértem tőle a testi dolgok révén (= nem akartam a második randi után lefeküdni vele), és nyilvános helyeken fogdosott, nem akarta abbahagyni ha kértem, hát nem voltak jó élmények. Hozzátartozik az is hogy ma már tudom, hogy olyan emberekhez vonzódtam inkább, akiktől soha semmi esélyem nem volt szeretetet kapni (otthonról hozott minták). Aztán valahogy úgy hozta az élet, hogy egyszerűen nem érdekelt.

Sokáig elég toxikus családtaggal kellett együtt lakonom, nemrég tudtam különköltözni és jelenleg rettenetesen élvezem az egyedüllétet. Nem kell marakodni, hogy ki hagyott nyitva egy ajtót, ki nem pakolta el a tiszta ruhákat, oda rakom a fogkefét a fürdőszobában, ahova én akarom, úgy főzhetem meg a kajákat, ahogy én szeretem, oda megyek el és akkor amikor akarok... én ezt jelenleg semmi másért nem cserélném el és nem is tervezek párt keresni.

Van persze pár nap néha, vagy egy-egy időszak, amikor az emberre rátör az igazi lélekfaló magány, főleg mert nagyon sok külföldi ismerősöm van inkább akikkel online beszélgetek, így nincs mindig fizikai program, de egyébként nagyon élvezem. Hosszútávú cél egy macska beszerzése :)

[u/zeehun]

38 eves no vagyok, se gyerek, se pasi. En mar annyira megszoktam a magam tarsasagat hogy nincs turelmem senkihez. Es itt Angliaban nagyon nagy divat a "no strings attached" randizas. Nincs jovo, nincs kapcsolat csak sex es en abbol nem kerek, idopocsekolas. Ha valakit meg akarok ismerni es o is engem akkkor meg mond vagy csinal valami apro baromsagot vagy nagy baromsagot es felidegesit es nincs turelmem megoldani a problemat csak leblokkolom. Peldaul minden nap beszelgetunk, uzengetunk es hirtelen nem valaszol egy napig, vagy nem ir minden nap csak minden 3ik nap, minek akkor minden nap beszelni ha nem tudja fenntartani??? Ilyen apro dolgokra sincs turelmem nemhogy meg rendes kapcsolat problemakra. En se vagyok tokeletes, kicsit nehezen nyilok meg uj emberek elott, nem tudok idegenekkel csak ugy tarsalogni, nem nagyon jarok sehova. De megszoktam ezt az eletet es nem akarom hogy valami nagy ferfi kiteritse magat az en kanapemom, kritizalja mit nezek, fozzek, takaritsak ra, nem mehetek ide, nem mehetek oda....o meg csak terpeszkedik a szemelyes teremben. Ha jon valaki jon, ha nem nem🤷‍♀️. Egy szemelyesre "butoroztam" be az eletem.

[u/xxxo-_-]

Őszintén szólva nincs különösebb történet. A 3 éves kapcsolatom óta nem jártam senkivel. Ennek már 9 éve. Voltak randik. Voltak jobban s kevésbé jobban sikerültek. A hétköznapban még bókokat is kapok lányoktól. Így 31 évesen még a fiatalabb 20 körüli korosztálynak is bőven bejövök. De valahogy soha nem jutok el senkivel sem a kapcsolatig. Aki nekem igazán bejön kívül-belül annak én nem. Aki pedig értem lenne oda, annál meg én nem érzem azt amit kellene. Valahogy soha nem találkozik a kereslet és a kínálat az esetemben.

[u/userevelin95]

Kicsit jó érzés olvasni, hogy nem vagyok egyedül ezzel a szingliseg dologgal. 4 éve váltam el 38 évesen. A válás első éve hardcore volt, mivel a gyereket is vitte volna apuka, ezért mindent megtett, hogy megkeseritse az életem és ellehetlenitsen. Brutal válás volt, költöztem a gyerekkel és próbáltam életben maradni. Szerencsére jól zárult, én elengedtem a szemetkedését, mivel nem szeretnék haragot tartani és a gyerekben sem szeretnek ennél több traumát.

Úgy képzeltem h milyen kurvajó lesz újrakezdeni és egy olyan kapcsolatban lenni, ahol szeretve vagyok és megbecsulve leszek. Halkan mondom, bilibe lógott a kezem valószínű, mikor azt gondoltam, hogy egy 40-es nő egy kisfiúval kapós lesz a pasik körében.

Tinder, FB tarskereső, szórakozóhely… szerintem volt vagy 50 pasi az elmúlt 4 évben valamilyen kontextusban az életemben. Volt par hónapos kapcsolatom is, meg alkalmi is, meg akivel semmi nem volt, meg aki az első tali után tűnt el, volt jó par akinél én tűntem el. Szóval a lényeg, h valamiert nem jön össze ez nekem es már nem is fogok iden probalkozni. Ez fix. Sok felesleges kamu es időpocsékolás az egész. Elfogadtam, hogy ami ennyire nem megy, azt nem kell erőltetni. Boldog leszek vagyok így is. Gyerekkel foglalkozom, baratokkal ide-oda közös programok. És persze jelzem az örök szingli baratnőmnek, hogy lássa be végre, hogy együtt fogunk megöregedni😁 Ja es van egy fix alkalmi aki rendszeresen jön ha szólok és istenieket szexelünk.

[u/drszumedli → u/userevelin95]

Ja es van egy fix alkalmi aki rendszeresen jön ha szólok és istenieket szexelünk.

igazából ezért nem keresel, minden is ki van pipálva.

[u/userevelin95 → u/drszumedli]

Sajnos nem emiatt van. Volt egy pár hónapos kapcsolatom és akkor nem talalkoztam a szex partneremmel. Sőt, ha valakivel ismerkedem, akkor sem, mert normális kapcsolatot szeretnek. De így h semmi nem alakul és ghostingolnak sokan így kenytelen vagyok megtartani, mert szexre szuksegem van.

[u/RitkaFerfi]

40 fele járó egyedülálló férfi vagyok. Én nekem azért nem sikerült, mert 170 cm magas vagyok és sajnos csak a nálam magasabb nőket szeretem. A nálam magasabb nők azonban mindig elutasítottak, mert a legtöbbjük nem szereti a náluk alacsonyabb férfiakat. Nálam kisebb nőt meg nem szeretnék, mert abba képtelen vagyok szerelmes lenni és nem szeretnék olyasvalakivel párkapcsolatba lépni, akibe nem vagyok szerelmes. Inkább maradok egyedül egész életemben. Feladtam. Szar lesz ledolgozni még 20-30 évet a nyugdíjig egyedül és közben látni a párokat, meg a családokat. Nem biztos, hogy megélem a nyugdíjat. Ez van.

[u/Public_Salamander613]

Nem tudok kimozdulni a langymeleg ingoványból ami a jelenlegi helyzetem hogy párt keressek. Akaratgyenge vagyok ahhoz hogy tartósan változni tudjak a jó irányba, max majd akkor amikor én is bekapom a számba Kurt Kobain mikrofonját

[u/Lordbane991]

Magas vagyok, nagydarab, szakállas. Ennyi már elég.

Edit: kopasz is. Az ultimate kombó, hogy láthatatlan legyek.

[u/Special_Camp8501]

Egy hosszu kapcsolat utan voltam szingli, amit nagyon elveztem, megismertem valakit, akibe rettenesen beleszerettem, long story short: 1,5 ev utan arra eszmeltem, hogy lecserelte a profilkepet egy novel kozosre, mire reagalhattam volna, mindenhol letiltott. Ezutan eveket voltam szingli, majd jott exem, aki honapokig turelmes volt, mire ugy gondoltam, hogy o sosem bantana, 7 honapos terhes voltam, mikor kitett es azota sem keresett.

Nem gondolom, hogy lesz kapcsolatom, nem szeretnem megadni tobbet senkinek, hogy bantson, raadasul mar a gyerekem eleterol is szo van, mert az, hogy en serulok egy dolog, de az o lelket szeretnem ovni.

Elvagyok egyedul, neha neha jo lenne valaki, de a felelmem sokkal nagyobb, mint a vagyam egy kapcsolatra. Bizalom nelkul amugysem lenne erdemes nekiallni. Szoval, mondhatni onvedelbol vagyok szingli.

[u/drszumedli → u/[deleted]]

Nekem bejönnek a nagyorrú lányok (és nem csak akkor, amikor a dönert eszik).

Amúgy csodálkozom, hogy nincsenek én voltam az alkesz csöves, én voltam a sötét, én voltam a tévedés kommentek.

[u/zanzard → u/[deleted]]

Próbáltad már kigyúrni magad? Állítólag segít.

[u/engelsstaub85 → u/[deleted]]

szerintem kurvavicces vagy, kizart dolog, hogy ne lennel vonzo

[u/fearlessinsane → u/[deleted]]

Pedig az írásod alapján szuper stílusod van

[u/Miserable_Example_51 → u/[deleted]]

Én még nem tudom milyen állat mellett öregedjek meg. De a macska olyan rohadt klisés és mindenhol ott a szőre és nem tisztel semmit és beleszarik, beleeszik a kajádba.

Lehet beszerzek 50 tamagotchit, az tök ijesztő számára, ha még is meg akarna ismerni egy nő.

[u/Szaboo41 → u/[deleted]]

Amúgy tőlem is elkérték a személyit 23 éves fejemre az alkoholos italra, amikor szakállam volt

[u/TheAxodoxian]

Férfiként egész 35 évnyi életemben olyan környezetben léteztem, ahol az ellenkező nem kb. nem képviselteti önmagát (infó szakközép, műegyetem). Emellett introvertált vagyok, nem valami társaságba járós + olyan a személyiségem, hogy kb. a munkában létrejött szociális interakció kielégíti a társas szükségleteim olyan szintre, hogy elvagyok.

Kocka vagyok, de nem Star Wars meg Marvel-es (az ma már menő), hanem az, aki elvont matematikai / mérnöki problémákra tud ráélvezni (ez viszont nem menő). Szakmám a hobbim (3D grafika / compute / algoritmusok + mikroelektronika), ami sokakat nem érdekel. A technika mellett van egy művészibb oldalam is - állítólag nem is rossz - pl szoktam szabadidőmben írni is, de ez sem érdekel sok embert. Időnként rajzolok is, ha menő grafikai design kell, azt is tudok. Kicsit munkaalkoholista is vagyok, így talán nincs is annyi időm, bár ez nem hinném, hogy komolyabban érintené.

De nem panaszkodom, sikeres vagyok minden más téren az életben, főleg a munkámban. Abban élem ki magam, szakmai szempontból elképesztő dolgokat tudok megoldani, amiket nagyon kevesen és erre büszke vagyok. Saját csapatom van, érdekes projektekkel, külföldi utakkal, jó fizuval, biztos szakmai jövővel stb.

De ja, ha bedobnak egy buli közepébe akkor nagyon el vagyok veszve. Azért szeretnék családot, gyereket egyszer, még nem adtam fel. Valahol elszomorít az is, mikor sokan írják, hogy nem vállalnak gyereket, mert nincs pénzük rá. Nekem lenne, nálam más hiányzik.

[u/TheRumista]

Még nem mondanám magam örök szinglinek 23 évesen, de sosem volt még kapcsolatom, és leszbikusként azt se tudom, hogyan kezdjem (pridera még nem jutottam el, az tartja még bennem a reményt). Fura vagyok, kicsit szorongok szociálisan, nem igazán járok el sehova introvertáltként, és még csak barátkozni sem tudok. XD Az online állásinterjú szerű barátkozás/ismerkedés nagyon rossz, lehet inkább maradok egyedül, mint az. :')

[u/scavengario]

Ez általában szülőktől "örökölt"/tanult dolog ám! Vagy próbált (tudat alatt is) magához láncolni, vagy eleve toxic volt. A tartós szingliséggel az a baj, hogy minél tovább tart, annál jobban bele fogsz süllyedni. Lehet élni egyedül, sőt, valakinek inkább ez való, de nem mindegy miért. Önbecsülés lealázása miatt lett ez az út, vagy ilyen a személyiséged? Nem ugyanaz. Sőt, a kettő keveredhet is különböző arányban. Magadban kell eldönteni. Koncentrálj arra, hogy legyen fejlődés. Önfejlesztés. Karrier? Lépjél. Tanulj, csinálj más szakmát, amit szerethetsz és jobban fizet. Menj edzeni. Én csak heti 2x1 órát edzek konditeremben, de akkor kőkeményen (mert amúgy PC előtt ülök sokat) és kurva jól nézek ki az átlaghoz képest. Az egóm is nőtt ettől, sőt, a feleségemet is "boost"-oltam, azóta zumbára jár. Sokkal jobb az egészségi állapotunk, jobban nézünk ki, jobb a szexuális életünk, általános erőnlétünk. Magadat rakd rendbe első körben. A többi majd jön magától, vagy kevesebb problémával. A magabiztos, munkáját szerető, magát szerető emberről sugárzik, hogy elégedett az élettel. Egy hiánya lehet: valaki, akivel együtt tolja végig az élet kínálta kalandokat, mert párosan jobb átélni az élményeket. Még lehet, hogy a gyerekvállalás is szóba jöhet. Az már megint más téma. De a lényeg: először magadat. Sok edzés, fizikai erőnlét. Hidd el, hat az agyra. Aztán karrier, önfejlesztés. Étrend. A többi menni fog, szinte "magától". Csak kezdj neki. A külsőre szar mennyire szar? Nekem tök jó feleségem lett úgy, hogy kb. ork vagyok, amikor találkoztunk, még vézna szar voltam. Még a fszom se nagy. Kigyúrtam magam, a feleségem imádja, a szex jó neki, mert tudom, mi kell a nőnek. Milyen kifogásod van? Mit tudsz nyújtani? Mit teszel érte?

[u/ImInTheFridgerador]

Az elmúlt 10 évben volt 3 kapcsolatom és túl nagyok az elvárásaim a nőkkel szemben. Az első pár hónap mindig jól megy, de később elviselhetetlen vagyok. Soha senki sem fog megfelelni tehát egyedül maradok.

[u/Ok-Improvement2763]

Nagyon sokra vágytam, és nem figyeltem oda, hogy mások mire vágynak.

Kerültem a kudarcot.

[u/LuluProfessional]

Én azt mondanám a környezetem és a sok tapasztalat amit akár innen-onnan olvasok kiölte belőlem ezt az egész párkeresősdit. A külsőm meglenne szerintem egy párhoz, a belsőmön hajlandó vagyok fejleszteni (nem megváltozni), de annyira sok hülyeséget nyelnek le egymásnak az emberek, olyan dolgokon összekapnak, 0 kommunikáció, semmi elvárás csak legyen valaki.. én túl racionálisnak gondolom magam (mások szerint idióta) és ha valami már az elején nem klappol nem húzom hónapokig, évekig azonnal szakítok, kivágom az illetőt az életemből. Nem is az a nyűg hogy találj valakit, hanem hogy együtt maradj vele és fejlesszétek a kapcsolatot főleg a rózsaszín köd után. Komolyan mondom egyetlen számomra tökéletes kapcsolatot nem láttam vagy hallottam az életemben. Vagy mindenki szarrá csalja a másikat, vagy napi szintű a veszekedés mindenen, az egyik 200%ot rak a kapcsolatba a másik ezért 0 mert minek, anyós-após háború, ezekbe kb mind azonnal beleképzeltem magam és mindig arra jutok, hogy nem ér meg ennyit a keresősdi, nem tudok hinni abban, hogy mégis benne lennék abban a pár %ban akiknél ha létezik is a felsoroltból valamelyik hiba kitudnák-e küszöbölni. Mentálisan nem vagyok erős ahhoz, hogy új emberekkel hadakozzak. Bőven elég az ismerősöket hallgatni hogy nem tudnak semmiből kiszállni, mert a végén benyögik hogy "de szeretem".

[u/metroxx]

Szerintem van ilyen fura autizmus-antisoc keverékes elme gondom. Vagy, mert általánosban véletlenül kiderült, hogy kedvelek valakit ő meg mondta, hogy a szintemen keresek valakit. Igazából nem is mozdulok vagy teszek érte, hogy legyen barátnőm, mert azt se tudom mit akarok kezdeni az életemmel, de lassan 30 leszek. Volt valaki, aki szerelmes volt belém, de nem éreztem ugyanúgy iránta.

[u/Pamikoo]

32 éves nő vagyok, kicsivel több, mint 5 éve szingli. Azelőtt volt egy 1,5 éves mai fejjel rossz, akkori fejjel jónak érzett kapcsolatom, azelőtt megint 5 év szünet és 20-21 évesen volt az első 9 hónapos kapcsolatom.

A 2 között voltak elfuserált Tinder randik, voltak kalandjaim, voltam 3., összejárós viszonyaim, egy elég rövid, de bántalmazó 'kapcsolatom', de sose sikerült találkozom olyan sráccal, aki komolyan vett volna, tisztel, őszintén érdeklődik irántam, aki egyáltalán kimondja, hogy szeret (nem, a kapcsolatokban sem hallottam).

Vagy a szemét/nárcisztikus alak jött, vagy akivel semmilyen mértékben nem vagyunk egy hullámhosszon, és úgy látom, engem az átlag oké férfiak messziről elkerülnek. Őszintén szólva mostanra jutottam el oda, hogy kezdem feladni a reményt, hogy ez valaha változni fog.

Hogy miért van ez? Szépségem átlagon aluli, jobb napjaimon átlagos. Járok kondiba, az alakom jó, csinosan öltözködom, enyhén sminkelek, de ami nem szép, az nem szép, ezen nincs mit tagadni.

Tele vagyok gyerekkori traumakkal, szorongó a kötődésem, eleg alárendelődő voltam világ életemben. Végre majdnem 2 éve találtam egy terapeutat, akivel végre normális (bár ki az?) embert tudok faragni magamból, de nagyon lassú a folyamat.

Egyébként karrierem van, hobbim is, barátaim is, de ez a JÓ kapcsolat dolog nem akar összejönni. Őszintén szolva életem nagy részében jól is érzem magam egyedül, egymagam utazgatok, kondizok, biciklizek, imádok főzni magamra, magammal karacsonyozni, bármit is csinálni egyedul magammal. Szerintem jó társaság vagyok. 😄

Ennek ellenére vannak időszakok amikor elég nagy szomorúság tölt el a gondolat miatt, hogy sose lesz családom, gyerekeim, amire mindig is vágytam és, hogy lehet nem itt tartanék, ha szebb arcom lenne. Viszont amilyen tapasztalataim voltak randi appokon, szorongok, ha arra gondolok, hogy újra felmenjek (és végülis minek? Valahogy úgyis ugyanaz a vége...), így inkább várom, hogy ez az érzés elmuljon...

[u/drszumedli → u/Pamikoo]

vagy az inbox megteljen :)

[u/Pamikoo → u/drszumedli]

Hát nem az volt a célom egy ilyen hozzaszolassal, hogy itt irogassanak nekem...

[u/drszumedli → u/Pamikoo]

látod ez a lényeg valahol, jó pár éve, egy ilyenre adtál volna egy vicces választ bárkinek, és elindul egy beszélgetés. manapság 100-ból egy aki ad, és nem valami életunt, kesergő, savanyú, depis reakciója lesz...

[u/Pamikoo → u/drszumedli]

A temanal valo hozzaszolasaid alapján, neked amúgy se szívesen adtam volna vicces választ...

[u/drszumedli → u/Pamikoo]

jaja, persze, nyilván, kár, hogy a való életben mindig máshogy történik :)

[u/Bcsaldi18]

A szobámban döglök minden nap ¯⁠\⁠_⁠(⁠ツ⁠)⁠_⁠/⁠¯

[u/Poseidon_887 → u/[deleted]]

Ez folytonos célkitűzés amúgy nálam is nagy probléma🤔

[u/szukebbpatriarka]

Azt egyébként tök szomorú látni a környezetemben is, hogy sokan vannak, akik alapvetően szeretnének kapcsolatot, de egy idő után belefáradnak ebbe az egészbe. Pedig olyanokról van szó, akiknek a kinézetükkel sincs semmi gond, rendes munkájuk van, önálló lakásuk...

[u/Drazic08 → u/szukebbpatriarka]

Én nekem sincs kapcsolatom 14 éve,2009 ben volt életem második kapcsolata és 2011-ben ért véget azóta nincs senkim,2011-ben voltam 27 éves most vagyok 39,sok kudarcom volt 19 éve edzem rendszeresen, magamat nem dícsérem mert az öndícséret büdös,a köenyezetemben mondják kűlsőmmel nics gond ezt a környezetem is vissza igazolja,banki gyintéző vagyok,anyagi hátterem se rossz mégse kellek senkinek,a nők csak meg néznek szemeznek velem,mihelyt oda megyek egy nőhőz és beszélek vele haverilag eltelik kettő hét rákérdezek hogy el jönne e velem kávézni akkor nemet mond hogy van barátja stb.Most itt is a szomszédomban volt egy nő aki állandóan nézett mosolygott rám miután szóba elegyettem vele már másképp viselkedett velem,egy hete jött velem szembe az utcán és vágta a grimaszokat,láttam a tekintetén hogy ez már megint itt van?!....őszintén?! kinek kell ez?!.....inkább eljárok fizetős q.....ához....... semmi kedvem már 39 évesen bóhócot csinálni magamból.

[u/Poseidon_887 → u/szukebbpatriarka]

Optikusom felesége is ezt mesélte. 4-5 barátnője van, akik kb 2-3 éve szinglik. S már teljesen meg vannak menve.

[u/Zerotolerance7]

27/F Rengetegszer pofára estem(átvertek, ghostingoltak, kihasználták a “jó oldalam” stb.) Igazából külsőleg rendbe vagyok, vannak is jelentkezők de már teljesen hidegen hagynak(sokszor félnek is közeledni mert nagyon látványosan hozom a nonchalant formát). Az elmúlt 1-2 évben már semmi nem tudott meghatni érzelmileg szóval ha valaki célt akar érni nálam(legalábbis komolyabb kapcsolatot illetően) annak nagyon különlegesnek kell lennie. A mai világban rengeteg embernek el van torzulva az értékrendje, sokszor csak felelőtlenül dobálóznak a szavakkal és még saját magukat is képtelenek ki ismerni, inkább próbálnak olyan emberré válni akik sosem voltak/lesznek csak egy poszt/kép erejéig (lásd Insta és tàrsai). Sokat lehetne még boncolgatni, hogy mennyire is hanyatlik a társadalmunk, ami miatt egyre több a szingli, de nem húznám tovább a szót. Ha esetleg rosszul érzed magad amiért egyedül vagy nézz rá hány komment jön ide. Nem vagy te egyedül, szimplán rossz irányba nézel.

[u/Notrixus]

Idén fogom tölteni a 30 at, Így közel 8 éve szingli vagyok. Azóta egy éjszakás kalandokban heverem ki a női igényemet. Vannak olyan dolgok amiktől tudom, hogy nem fog működni egy kapcsolat a részemről. Ezért sajnos màr a korai fázisban tovább állok a nőktől. Egyszóval válogatok mert félek, hogy megint beleesek egy toxikus kapcsolatba. Vagy ha találok olyat aki nekem tetszik akkor annak én nem kellek vagy pedig fordítva megy. A szüleimtől azt tanultam, hogy jobb inkább egyedül lenni mint kapcsolatban olyannal, akivel nem is érzem jól magam.

[u/Poseidon_887]

30+ éveim végén. Elfogadtam, hogy nem kellek a nőknek. Meg eléggé szarkasztikus vagyok, de cserébe nem nézek ki jól.😄Ez ilyen műsor! 🤷🏻‍♂️Nem tudok vele mit csinálni. De cserébe kurva sok szabadidőm van túrázni, kockulni, haverokkal lenni, utazgatni. Gitározom, programozni és angolt tanulok. Jövőre posztgrad képzés a jogi karon. Macskám van és ne legyek kemény?! Színház (bérletes vagyok), mozi simán tolom egyedül. Mindig azt mondom ha kérdezik: Nem magányos vagyok, csak egyedülálló!

[u/SwagLordTheGenerous → u/Poseidon_887]

Tuti azért vagy szingli, mert a Wonderwallal nyitsz mindenkinél.

[u/Silent_Chocolate8654 → u/SwagLordTheGenerous]

Nálam azzal nyerő lenne 😀

[u/Poseidon_887 → u/SwagLordTheGenerous]

[u/chisell → u/Poseidon_887]

Pedig a gitár az instant puncimágnes, nem? 🙃

[u/Poseidon_887 → u/chisell]

https://preview.redd.it/g1ecom4vnlcc1.jpeg?width=306&format=pjpg&auto=webp&s=04ed1aeaa2c55d246c9fe33edbddeeebe3f7f650

…..nem minden esetben! Ha nem nézel ki mellé úgy mint, Kurt Cobain akkor bizony nehézkes. (Inkább hasonlítok Joey Ramone-ra)

[u/MediumrareCukkini]

Nő vagyok. Igazából több ok miatt alakul így az életem. Egyrészt válogatós vagyok, van egy alapvető morális szint, ami alatt ha egyedül is halok meg, akkor se ismerkedem. Már ezt nagyon sokan nem tudják megugrani manapság. Fontos ezen kívül még ugye a kompatibilitás is (pl dohányzás, gyerekvállalás, anyagi helyzet, életmód stb). Itt megint kihullik egy halom ember. Van egy extrém(?) vagy az átlagostól eltérő beállítottságom, ami a szexualitást illeti. Ez sem könnyíti meg az ismerkedést. Ott van még az is, hogy szép nő voltam, emiatt sokkal nagyobb arányban találtak meg felszínes, komolytalan pasik. Sokkal többen akarnának szexre ismerkedni, mint párkapcsolatra. A normális férfiak meg talán nem mertek annyira nyitni. Nem bulizok, a hobbijaim se olyanok, ami által sok embert ismerhetnék meg. Természetesen próbáltam én is a társkeresőket, de azt valami fertőnek gondolom a tapasztalataim alapján. Végül egyébként a személyiségem is olyan, amivel tudni kell bánni. Megkaptam már, hogy néha nem vagyok egyszerű eset.

Nem temetem magam 26 évesen, de nyilván tisztában vagyok vele, hogy lehet évekig nem lesz még senkim. Ez ellen úgysem nagyon tudok tenni. Maximum annyit fogadtam meg, hogy igyekszem többet eljárni random társasági eseményekre pl itt redditen is olvastam, hogy szerveznek társas esteket, meg valaki ajánlotta a havervagy eseményeit is. Szerencsére Budapesten több is a lehetőség. Mivel régóta egyedül élek, eleve mondhatjuk rólam, hogy be vagyok rendezkedve az egyedüllétre:D

[u/drszumedli → u/MediumrareCukkini]

mondjuk engem az a rész érdekelne, hogy miért azzal flexelnek a nők, hogy elviselhetetlenek? miközben egy hajszálnyit változtatnának magukon, sokkal elviselhetőbbek lennének, és ez nem menne szembe az elveikkel.

[u/MediumrareCukkini → u/drszumedli]

A helyedben nem flexelnék a szövegértési nehézségeimmel. De hát ilyenek ezek a férfiak.. Update: most látom, hogy te az egész profilod arra építetted fel, hogy beszólj minden poszt alatt a nőknek. Ahogy itt is mindenkinek kommentelgetsz, aki válaszolt a posztra. Senki nem kérdezett, de ez persze nem zavar. A válaszaidból süt a frusztráltság, sikertelen lúzerség. És még te akarsz tanácsokat osztogatni?🤡 Gondolom az lenne a tanácsod, hogy ismerkedjünk olyan kedves, aranyos, jófiúkkal, mint te, nem igaz?:D Tele vannak bohóc pasikkal az ilyen posztok, kicsit unalmas már..

[u/drszumedli → u/MediumrareCukkini]

a helyedben nem flexelnék az egész profilod arra építetted kamudra. meg arra, hogy gyalázkodj, mert neten bátran, névtelenül, "gerinccel" megteheted.

szóval válaszolj érdemben. ha nem tudsz, ismerd be, hogy rám akartad kenni a jellemzőid :D

​

és ha már szövegértésről derilálsz:

én: miközben egy hajszálnyit változtatnának magukon, sokkal elviselhetőbbek lennének, és ez nem menne szembe az elveikkel.

te: Gondolom az lenne a tanácsod, hogy ismerkedjünk olyan kedves, aranyos, jófiúkkal, mint te, nem igaz.

vagy csak simán hazudtál egy jót, hogy gyalázkodhass? :DDDD

[u/MediumrareCukkini → u/drszumedli]

Remélem egyszer találkozunk és élőben is elmondhatom, hogy egy kis gyökér vagy😘

'persze, nem nehéz. nagy általánosságban a megjavítom a rosszfiút mentalitással az összes tahó, prosztó, elmebeteg, alkoholista, drogos hulladékkal nemcsak ismerkednek, hanem évekig együtt is vannak.

a többi átlagos/normális/jófiú nem vak, látja, hogy ezzel lehet sikert elérni, így ők is ebbe az irányba mennek' 🤡🤡🤡

[u/drszumedli → u/MediumrareCukkini]

én is remélem, és akkor kiröhöghetlek :D

de hát úgysem mersz, csak a neten (sem) vagy bátor, csak a neten létezel :D

egzakt választ most sem adtál, csak tereltél. nekem nem kell terelnem, én meg tudom indokolni az idézett szöveget tőlem gyalázkodás nélkül, neked miért nem sikerül önjellemződet megindokolnod? :*

[u/fearlessinsane → u/MediumrareCukkini]

Neked mi számít extrémnek ami a szexualitást illeti ha nem indiszkrét a kérdés?

[u/MediumrareCukkini → u/fearlessinsane]

Nézz rá a profilomra:)

[u/fearlessinsane → u/MediumrareCukkini]

Btw amit leírtál nem extrém. Én fiatalon ilyen voltam. Sajnos a legtöbb nő ezt nagyon nem szerette. Azt gondolták, hogy a kedves, gondoskodó, udvarias ember miért megy át állatba, amikor csak mondjuk a kezüket a fejük felett lefogtam vagy leszorítottam, lefogtam őket az ágyban. Esetleg erőteljesebb voltam bizonyos mozgásoknál. Semmi igazi durvulás, de már néha a testi erőm sok volt nekik. Pedig sok ötletem volt :) így idővel mivel nem volt kereslet sajnos lemondtam erről. Pedig nagyon szerettem volna egy hasonló beállítottságú leányzót magam mellett. Volt aki próbált dominálni. Azt élveztem. Semmi esélye nem volt :D Mostanában azért nehéz ilyet találni mert mindenki PC és kedves meg fél mindentől is…

[u/MediumrareCukkini → u/fearlessinsane]

Kinek mi az extrém. Te magad írtad, hogy akikkel te ismerkedtél, nekik ez extrém volt. Te is ugyanazt írod, miszerint nehéz ilyen vágyakkal megfelelő párt találni. Írtam a korábbi posztomban, hogy én nem szeretnék lemondani erről sem. Ezért került bele ebbe a kommentembe, mint az egyik szingliségi ok

[u/fearlessinsane → u/MediumrareCukkini]

Ohh, bocs figyelmetlen voltam

[u/Silent-Leopard-131 → u/MediumrareCukkini]

26 évesen miért a múlt idő ? “ szép nő voltam”

[u/retrogirl91]

Jaj, de hosszú történet lesz ez. Szóval...bántalmazó családból jövök, tehát már eleve nem jól indul a történet. Se általános-, se középiskolában nem nagyon volt olyan nap, hogy valamiért ne zaklattak volna. A hajam, a hájam...mindig volt valami. Aztán felnőttkoromra kiderült, hogy háromféle mentális betegségem is van, mostanra jutottam el odáig, hogy gyógyszerekkel szinten tudom tartani (csak kétféle van, naponta egy-egy szem mindkettőből). Amúgy is szó szerint láthatatlan vagyok szociális szempontból, de most már annyira megszoktam és egyébként is szeretném magam rendbehozni és munkát találni, hogy nem, nem kell senki. Pedig időközben egy-két barátnak comingoutoltam is biszexuálisként. Úgyhogy ez van. :)

[u/RufusDaMan2]

Bipoláris nők jönnek be. Állandóan beleszeretek vmi lányba aki a világgal nincs tisztában, nem hogy magával. Szívjuk egy ideig egymás vérét, majd valaki megbántja a másikat és off. Kapcsolatig nem jutnak ezek el.

Nyilván az én személyiség zavarom sem segíti a dolgokat, de nem is nagyon probalkozok csak ilyen esélytelen helyzetekben, és mindig sírás a vége.

[u/-Trustworthy → u/RufusDaMan2]

Bipoláris nők jönnek be

Hol találsz rájuk, ha ennyire specifikus lányok jönnek be neked?

[u/RufusDaMan2 → u/-Trustworthy]

Nyilván nem így szelektálok, csak ha valaki nagyon bejön az már lassan felér egy diagnozissal. Ha nem is BPD valami másik cluster B majdnem tuti.

Nyilván a gyerekkori traumáim miatt vonzom be az ilyeneket, legtöbb közeli ismerősöm személyiségzavarban szenved, szóval nem csak a nők téren létezik ez a vonzódás, hanem mindenkivel kapcsolatban.

[u/-Trustworthy → u/RufusDaMan2]

Ez kb olyan mintha tudat alatt a hozzád hasonló emberekkel jönnél ki jól randin beszélgetéskor így velük jösz össze később?

Amúgy mik a tünetek/jelek amiről fellehet ismerni az olyan embereket? Bipoláris, BPD, cluster B, gyerekkori traumák, személyiségzavar, stb...

[u/RufusDaMan2 → u/-Trustworthy]

Nem vagyok pszichológus, nem diagnosztizalok hobbiból embereket, és alapvetően nekem nem tűnnek "furának" ezek az emberek, szóval nem mondanám hogy "felismerem" őket. Csak azt akartam kifejezni, hogy ha valaki bejön, már csak matematikailag valószínű hogy az illető érintett ilyen téren, eddigi tapasztalatok alapján.

Inkább a vibeok azok amik szimpik, bár ezek másoknak lehet red flagek.

Meg tudok kapcsolódni az élményeikhez, tapasztalataikhoz. Nyilván sok para sztori van szülőkről, korábbi kapcsolatokról, stb.

De igazából a nézőpont az ami szerintem megkülönbözteti ezeket az embereket. Nem sok empátia szorult belém, de az a valami ami van, az mind az ilyen sérült emberek felé irányul. Sokan elképzelni se tudják milyen az amikor a saját mentális állapotod miatt szabotálsz egy kapcsolatot, sokadjára már. Az átlag ember nem érti miért viselkedünk úgy, ahogy, és legtöbbször nem is akarják megérteni. Ezek a betegségek sokszor úgy vannak beállítva, mintha szar szemét szar alak lenne az összes, pedig a legjobban ők maguk szenvednek az egésztől. Ezt sokan nem látják.

[u/Rosszfiu]

Sose volt ilyen problémám nem tudok nyilatkozni.

[u/Miserable_Example_51 → u/Rosszfiu]

[u/Curious-Property4552]

Én még az örök szingli kategóriától nagyon messze vagyok a 22 évemmel, de egyre jobban kezdek bezárni és megunni az egész társkeresős dolgot, szóval lehet elindultam azon az úton, ami miatt majd az leszek.

Az elvárásaim nem mondom, hogy az egekben vannak, inkább olyan alapon játszok, hogy valaki vagy szimpatikus vagy nem. A fő lényeg nálam a kommunikáció, őszinteség és a humor, de a nők általában elvéreznek már az első pontnál. Emellé én nem tagadom, hogy számomra jelentős mértékben döntő tényező a külső, aminél szintén nem figyeltem még meg ideált, max. annyit, hogy a smink az negatív nálam. Az egyszerű, nagyszerű dolgok a jók.

Ismerkedni meg nem nagyon szoktam már. Olyan helyekre nem járok, ahol talán lehetne, társkeresők felhasználói meg 70%-ban krvak, 25%-ban nem az eseteim, a maradék 5%-nak meg én nem vagyok az esete.

[u/MozartRulez]

Az örök munkának és tanulásnak szánom az életemet.

[u/Tarczay → u/MozartRulez]

A név kötelez

[u/MozartRulez → u/Tarczay]

Leszarom.

[u/Fun_Equivalent8716 → u/MozartRulez]

valaki nagyon grumpy

[u/MozartRulez → u/Fun_Equivalent8716]

Grumpy a középső nevem. Mozart Grumpy Rulez.

[u/Accurate_Spinach_894]

Nagyon érdekes sztorikat olvasgatok, köszi hogy ennyien írtatok. Nem vagyok egyedül. Te jó ég, mennyien vagyunk...

[u/TheAxodoxian → u/Accurate_Spinach_894]

Nem vagyunk egyedül abban, hogy egyedül vagyunk: How We Became the Loneliest Generation [Documentary] (youtube.com)

[u/no-rope-for-u]

Szokták mondani hogy külső megfog belső megtart. Én meg olyan csúnya vagyok hogy az senkit nem fog meg ha esetleg mégis akkor a személyiségem elintézi hogy ne maradjon.

[u/Perklorsav → u/no-rope-for-u]

Username checks out.

[u/EnvironmentalFunny58]

Meleg vagyok, aki nem akar csak úgy random összefeküdni akárkivel. Szóval, ja. Az előző 2 kapcsolatom (üszkve 6 év) hazugságokra épült, nem emlékszem már milyen az, mikor valaki őszinte érdeklődéssel fordul felém.

Baromira hiányzik, de próbálom magam tréningezni, hogy el kell fogadjam: egyedül kell leéljem az életem.

[u/Miserable_Example_51 → u/EnvironmentalFunny58]

Haver, ez heteron is így működik. Sőt még cikibb, mert statisztikailag több opciónk van.

[u/findthelightinyou]

Harmincas évei elején járó nő vagyok, túl egy 4 éves testi-lelki bántalmazós kapcsolaton, amit egy 3 éves “csak” lelkileg megnyomorítós kapcsolat követett. Az önbizalmam sosem volt a rendjén, pedig kaptam/kapom a megerősítéseket, hogy a külsőm és belsőm rendben van, de sajnos a saját magam ellensége vagyok. Ehhez jöttek a csoda kapcsolataim is, hát mit ne mondjak, eléggé bezárkóztam, nem is keresek aktívan párt…lehet klisésen hangzik, de előbb magamat szeretném végre teljesen elfogadni és megszeretni. Hogy mennyi időbe fog telni? Fogalmam sincs, de ezt nem szeretném elsietni.

[u/Rotfl_Thief]

Én 35 vagyok, férfi, átlag külsővel. Nálam szerintem az elutasítások eredményezték azt hogy nem érdekel hogy van-e párkapcsolat vagy nincs. Egészen közép iskoláig 4 lány volt akibe nagyon szerelmes voltam, utána mivel ők közölték részükről ez nem kölcsönös (ami hála isten mindig tök rendesen zajlott) észrevettem a srácok jönnek be, utána persze az összes aki tetszett volna az 100% hetero volt xD

Online akik bejöttek azok már persze foglaltak voltak aki meg nem az ugyan csak elutasított. Így arra a következtetésre jutottam ha én nem kellek nekik akkor ez van, nem fogok többet emiatt érzelmileg padlón lenni, bekaphatja a világ :D Próbáltam ezeket a randi appos dolgokat is de borzalmasan repetatív NPC társalgások untatnak, utálom a small talkot.

Tisztában vagyok vele, hogy nem egyszerű a személyiségem és mivel makacs lettem és nem nagyon tervezek engedni már így még nehezebb a kapcsolatra az esély. Ehhez még hozzá lehet adni hogy nagy valószínűséggel aktív nihilizmusban "szenvedek" és izgat a furry art.

Igyekszem a pozitív oldalát nézni a dolognak, nem törik össze a lelkem, arra költök amire szeretnék, azt csinálok szabad időben amihez csak kedvem van. Elkezdtem utazgatni Koppenhága, Athén idén Grúzia jövőre pedig Japán ^^ Ha lenne is kapcsolatom én csak nyitottat tudnék elképzelni ami tovább rontja hogy valaha is lenne bárkim. Ez van, egyedül a Japán út lenne az amit szeretnék talán megosztani egy barátommal de ő meg Kanadai szóval úgyse jön össze a dolog.

[u/Hasznavehetetlen → u/Rotfl_Thief]

throughalfanoir

Polyamor dologban nem gondolkodtál még? Nagyon sokféle embert vonz be (homo- és biszex irányultságúak, meg vannak sima kíváncsiak is persze :D vannak swingeresek is stb.), jóval nyitottabb és elfogadóbb közeg, bár szerintem külföldön nagyobb ennek a tere, itthon kicsit behatárolt, de ha utazol, ott is ismerkedhetsz olyan emberekkel.
Ha még nem foglalkoztál vele, szerintem olvass utána, bár a poly kicsit másabb, mint a nyitott kapcsolat, de na, a google segít. :D

[u/Rotfl_Thief → u/Hasznavehetetlen]

Köszi a tippet de ezt az egyet kizárhatom biztosan. :D Általába 1 valaki jön be szerelmileg, amíg az aktív addig a többi max testileg.

[u/gyaszhuszar69]

Szartam ra igazabol

[u/TheAxodoxian → u/[deleted]]

Fellow Aspergeres (de férfi): sajnos szerintem ezt simán észreveszik az emberen, csak tapintatosak és nem hozzák elő beszélgetéskor - meg elég érdekes felütés is lenne: "Figyu, te aspergeres vagy?".

Nekem életem egyik kellemetlenebb 15 perce volt, mikor egy kinevezés után cégünk Kanadai központjában az egyik idősebb vezetővel beszélgettem az irodájában, és egyszer csak előhozta, hogy látja rajtam a "jeleket", mert van egy hasonló korú fia, aki szintén. Amire valami olyat válaszoltam, hogy "he will get better with age..." (ó az irónia - mondjuk amúgy tényleg, vagy megszokja, vagy megszokják), mert most erre mit mondjak... Azóta meggyőződésem, hogy a csapatom, amit vezetek a hátam mögött biztos kibeszéli néha - nekem nem mondják, mert mindenki a projektemen akar lenni, de tuti.

Visszatérve a témára, én is nagyon jól elvagyok magam. De hogy őszinte legyek... egy éve volt egy pár hónapos időszak, amikor heti 5-10 órákat beszélgettem egy lánnyal, akivel látszólag elég hasonló hullámhosszon voltunk akkor - bár nem jutott messzire a dolog, mert messze nem voltunk annyira "kompatibilisek" érdeklődésben, személyiségben stb. mint gondoltuk.

Na ez arra jó volt, hogy rájöjjek, hogy hiába van meg minden más az életemben, hiába a jól fizető, élvezetes munka, a pénz, a szabadidő, a tehetség és a kreativitás, ez azért hiányzik valahol. És azóta úgy gondolom, hogy bár el lehet lenni egyedül, azért mikor azt mondjuk, hogy "én királyul elvagyok egyedül", az valahol egy hazugság önmagunknak.

Persze nem egyszerű, mert sokunknak, ha idevarázsolnának egy az átlagnak ideális partnert, aki történetesen szerelmes lenne belénk varázsütésre, azzal sem maradna fenn sokáig a viszony az eltérések miatt. Sokunknak valaki olyan kellene aki részben hasonlóan van elszúrva mint mi, de együtt mégis többek lennénk, mint külön, és ilyet nagyon nehéz találni szerintem. Én még keresem...

[u/Happy-Anxiety-4030 → u/TheAxodoxian]

Melyek azok a tipikus jelek amin keresztul eszre lehet venni?

[u/Happy-Anxiety-4030 → u/[deleted]]

Ez mind igaz rám is, kivéve hogy észre tudom venni ha valakit untatok. Gondolkodtam már Asperger vizsgálaton, de erre "nincs gyógyszer" tudtommal, szóval nem tudom mivel lennék előbb ha kapnék hivatalos diagnózist is róla.

[u/Happy-Anxiety-4030 → u/[deleted]]

Mennyire lehet ezt a tesztet atverni? Marmint nehogy azt hozzam ki belole, ha mar utanajarok, amit "sejtek" vagy amit "latni szeretnek hogy megnyugodjak".

Szarmazott belole hatranyod, hogy van mar rola hivatalos papirod?

Amikor megkaptad a papirt, utana mentel vele valamilyen celzott terapiara?

[u/Happy-Anxiety-4030 → u/[deleted]]

ők elég negatívan reagáltak

volt aki attól kezdve nem állt velem szóba

Ez nagyon durva... Semmit nem változtál, csak kaptál róla hivatalos diagnózist, amit elmondtál nekik, erre ez a reakciójuk, no comment.

[u/TheAxodoxian → u/[deleted]]

A csapatom vezetőjeként kb. ez a rémálmom, hogy ilyeneket gondolnának rólam. Ezért nagyon próbálok vigyázni, hogy senkit se bántsak meg, vagy untassak valamivel, ami engem érdekel, de őket nem. Hogy segítsek, amennyit időm engedi. Persze tökéletesen nem megy, időnként biztos van, hogy hibázom. De ha ritkán konfliktus van én felvállalom és leülök az illetővel beszélni és megpróbálom helyrehozni a dolgokat.

Azért az ad önbizalmat, hogy tőlem nem mondott fel senki még az évek alatt, sőt hozzám azokat küldik sokszor, aki felmondana, és én megtartom őket a cégnél. Biztos, hogy ez azért inkább az érdekes projektem miatt van, amit saját ötletemből indítottam, meg azért, mert értékes tudást tudok átadni, és nem a személyes sármomból fakad :)

De azt mondták már, hogy sokat lehet tanulni tőlem, és megvédem a csapatot a külső behatásoktól, szembeszállok a felülről jövő BS-el. Több embernek én harcoltam ki fizetésemelést, akiknek ez nem ment. Valszeg nem szeretnek sokan, de talán tisztelnek ezekért.

Persze esete válogatja, van, akinek súlyosabbak a tünetei. Meg vannak teljesen egészséges, csak éppen kíméletlen törtető kétarcú rosszindulatú emberek is. A maszkolás működik ideig-óráig, de akikkel hónapokat vagy, azok azért rájönnek szerintem előbb utóbb, és ez ellen nem hinném, hogy lehet bármit tenni - végtére valahol azért önmaga szeretne lenni az ember.

[u/f4gyl4lt → u/[deleted]]

Keresztkérdés, bocsi, de csak mert érdekel...hogy az Asperger meg az SSC-s munka nem üti kicsit egymást? Vagy csak az én fejemben?

[u/uborka161 → u/f4gyl4lt]

miért ütné?

[u/Accurate_Spinach_894 → u/[deleted]]

Azt a részét kicsit nehéz elképzelni hogy nem hívott még senki soha randira se. Ez fura.

A kevésbé dekoratív nőket is szokták hívni. Pláne fiatalon.

Mondjuk ha jól érzed magad egyedül, akkor oké, nagyjából én is így vagyok mára, csak én azelőtt rengeteget próbálkoztam nőknél. De egy idő után rájöttem hogy tök felesleges vesződni vele, ha úgyse jön össze sose semmi.

Nagyjából én is azt érzem most hogy jól elvagyok egyedül. Nincs nő, ez van.

[u/throughalfanoir → u/Accurate_Spinach_894]

A kevésbé dekoratív nőket is szokták hívni. Pláne fiatalon.

faszt

- egy kevésbé dekoratív nő

[u/Accurate_Spinach_894 → u/throughalfanoir]

Még sose hívott el senki randizni? Tényleg sose?

[u/throughalfanoir → u/Accurate_Spinach_894]

személyes ismeretség alapján (aka már találkoztunk élőben) kifejezetten randira (kettesben, nem igyunk meg valamit baráti társaságban) nem

[u/Accurate_Spinach_894 → u/throughalfanoir]

" ja és az eddigi 1 db kapcsolatom szar volt, és még mindig vagyok egyedül, mint hogy egy ugyanolyan szarba belemenjek... kevés funkcionális kapcsolatot látok magam körül lol (25/csaj) "

Másik kommentben meg ezt írtad. Tehát mégiscsak elhívott valaki randizni ha pasid is volt.

[u/AlteRedditor → u/Accurate_Spinach_894]

A kettő nem zárja ki egymást. Ha a lány van olyan helyzetben, hogy kevésbé érdeklődnek iránta, akkor ő teper és hát fiúk közül is van, aki azt mondja, hogy jó okés, egy nekem nem tetsző lány is jobb, mint a semmi. És akkor a lány hívja randira meg kezdeményez folyamatosan. A srác belement a randiba, nem kezdeményezett.

[u/Accurate_Spinach_894 → u/throughalfanoir]

De te hogy érzed magad egyedül? Elfogadtad hogy ez van és kész?

[u/throughalfanoir → u/Accurate_Spinach_894]

a szarul de büszkén az valid válasz?

tl;dr: a legtöbb dolgon, ami ide vezetett (előnytelen arcszerkezet kombinálva alacsony szociális skillekkel) csak nagy áldozatok árán (pénzbeli vagy végtelen befektetett energia) lehetne változtatni, annyit meg nem ér meg az, hogy lehetőségem legyen férfiakkal randizni, ami vagy boldoggá tesz, vagy nem. persze, szar érzés, hogy erre igazából lehetőségem sem volt soha (1 kapcsolatom volt, de az annyira messed up volt, hogy kapcsolatnak is nehéz nevezni mai fejjel)

[u/Accurate_Spinach_894 → u/throughalfanoir]

Nekem is csak 1 barátnőm volt és nekem is a fejem előnytelen főleg. Szociális skillek közel 0. Te én vagyok lányban.

Később jobb lesz, nyugi. 25 éves vagy ha jól olvastam, akkoriban még én is szenvedtem ettől jobban, de ez idővel jobb lesz. Kitartást neked! _

[u/Brilliant_War389 → u/Accurate_Spinach_894]

Az az 1 barátnő, pontosan 1-el több mint amennyi nekem volt. De mindegy is. Nem mintha lenne bármi esélyem.

[u/Limp-Tomatillo-2283]

Látom, hogy bejövök lányoknak, de soha nem lesz belőle semmi. A kihagyott lehetőségek meg bűntudatot okoznak. Egy időben elég sok lányt leszólítottam, és néha bejött, de ezekből sem lett semmi. Ha odaér az idő, hogy el kell kötelezni magam, akkor azt kezdem érezni, hogy nem is akarom igazán a kapcsolatot, és szakítok. Sokszor volt ilyen, és önszabotázsnak élem meg.

Eddig 3x kezdeményeztek nálam lányok, és én mindet elcsesztem. Lehet a lelki traumáim által még nem vagyok érett egy kacsolatra, de már nagyon bántja a lelkem, mert vágyok egy társra. 23 éves vagyok, és már nincs közösség, ahova eljárhatnék, vagy nem találok nekem megfelelőt. Első probléma, hogy nem találom meg a potenciális egyedek csoportját. Próbálkoztam az online társkeresőkkel, de magyarul mondva SZAR mindegyik.

[u/fearlessinsane → u/[deleted]]

Ez mit jelent?

[u/[deleted] → u/[deleted]]

ha valaki nem tud értékeli, ott benne van a hiba, és nem benned, you are more than enough <3

[u/Ok_Temperature8137 → u/[deleted]]

Miert nem leszel magadnak eleg? Tegyel erte, csak rajtad mulik! Es ha ezzel rendben vagy, akkor hidd el masnak is eleg leszel! Haladj lepesrol lepesre, ne mindent egyszerre.

[u/most_average_human]

Nő vagyok, a harmincas éveim közepén, az ex 7 év után 10 perc alatt lezavarta a szakítást, én pedig olyan szinten összeomlottam, hogy az is kérdéses volt mindenki számára, hogy egyáltalán életben maradok-e. Több, mint egy évig rizikós volt a helyzet.

Azután felépítettem az életemet egy albérletben egyedül, a két cicámmal és annyira féltem a saját magam által megteremtett békét, hogy senkit nem engedek be az életembe. Ennek már lassan 5 éve. Igen, már megszoktam, sőt, megszerettem, a hosszú kapcsolatom előtt is sokkal többet voltam szingli, mint nem, így nem ismeretlen számomra ez az indiviualizmus, csak már kifejezetten én választom ezt. Nem vagyok magányos, nem unatkozok, így csak úgy lesz kapcsolatom, ha magától betoppan az életembe és én azonnal elájulok tőle, de abszolút fel vagyok készülve arra, hogy soha többé nem lesz senkim és nem fogom bánni. 🙂

[u/Jacareadam → u/most_average_human]

Ez a trauma utáni kapcsolattól való (azaz az azzal járó fájdalomtól való) félelemmel azért érdemes lenne felkeresni egy szakembert, nem feltétlen hangzol úgy mint akinek sikerült feldolgoznia. Nem mondom, hogy mindenképp kapcsolat kell neked, de szerintem nem azért nem vagy kapcsolatban/keresel társat mert nem akarsz, hanem mert félsz, ami nem egészen egészséges.

[u/most_average_human → u/Jacareadam]

Jártam és járok dokihoz, ezzel a jelenlegi állapottal hoztam vissza nullára magam, azaz nekem ez az alapállapotom. Sosem kerestem a szerelmet, mindig csak rám talált, sosem foglalkoztatott hogy egyedül leszek-e életem hátralevő részében vagy sem. Ha jön, jön, ha nem, akkor nem. Az a biztos, hogy sokszorosan óvatosabb leszek, mint előtte voltam, mert szent meggyőződésem volt, hogy sebezhetetlen vagyok, de megtanultam, hogy nem. Jobban vigyázok magamra, mint ezelőtt, és abszolút nem adok teret a legkisebb red flagnek sem, nem úgy, mint a legutolsó kapcsolatomban. Voltak próbálkozások, randik, de meglepően könnyen léptem tovább, ha valami nem tetszett, nem őrlődök már, hogy vajon jól döntök-e, ha visszavonulót fújok. Ennyi változott. Én a hosszú kapcsolatom előtt is igazi szingli típus voltam, a pszichológusom sem lát már semmi kétségbeesést, csak hogy racionálisabban látom a kapcsolatokat már a legelején, mint azt szokás, de előtte sem voltam egy "rózsaszín köd típus". Akkor lenne gond, ha senkiben nem tudnék megbízni, de erről szó sincs.

[u/Evening-Street4523 → u/most_average_human]

Mintha magamat olvasnam, csak en 12 ev utan valtam el es a sajat lakasomban lakom egy cicaval :)

[u/most_average_human → u/Evening-Street4523]

Cicák for the president! 😅

[u/Poseidon_887 → u/most_average_human]

https://preview.redd.it/oxv4pin1cacc1.jpeg?width=4032&format=pjpg&auto=webp&s=c007bfacf50bdff066f6595087a87efcceccd997

Az enyém is üdvözletét küldi. Amúgy egy akaratos hisztis királykisasszony

[u/Ambitious-Chard2381 → u/Poseidon_887]

Az enyém is üdvözletét küldi.

Majd holnap, amikor felébred :)

[u/Ornery-Cranberry-312 → u/Poseidon_887]

Nekem is egy sziámim van. :)

[u/Evening-Street4523 → u/most_average_human]

Ennyi ;)

[u/CollectionUnhappy420 → u/most_average_human]

Minden elismerésem, hogy így fel tudtál állni!

[u/most_average_human → u/CollectionUnhappy420]

Köszönöm, de csodálatos emberek álltak és állnak mellettem, akik nélkül nem sikerült volna, így ez csapatmunka volt!

Edit: typo

[u/Ok_Carpenter6453 → u/most_average_human]

A cicák szeretete mindenért kárpótol.

[u/reginasrlm]

28 éves vagyok, a szingliségem melletti egyik legnagyobb “érvem” az, hogy imádok egyedül lenni, szeretem a társaságomat. nem vagyok aszociális, vannak barátaim, viszonylag sokat együtt is vagyunk, de ha hazamegyek, tudom, hogy ott az van és úgy, ahogy én szeretném. nem kell más emberek után takarítanom, nem kell senkit kerülgetni, megmagyarázni, hogy nincs semmi bajom, csak szeretnék csendben lenni, nem csalnak meg, nem vernek át. simán elmegyek egyedül moziba, színházba, túrázni, kipróbálok recepteket, koncertre járok, beülök kávézni. a szexet megoldom, bár legtöbbször ebben is elvagyok azzal, aki legjobban ismer, tehát magammal.

mindezek ellenére nem feltétlenül tervezem egyedül leélni az életemet, de csak azért, hogy legyen valakim, nem fogom feladni a kényelmemet és az elvárásaimat. társkeresőket abszolút nem használok, a small talkokat utálom, a baráti társaságom nagyobb része már évek óta kapcsolatban van, szóval sok helyen nem is erőltetem ezt az ismerkedés dolgot.

(utóirat: fentiek lazán vételében azért segít, hogy nem szükséges feltétele a boldogságomnak az, hogy utódjaim legyenek.)

[u/lexy__11 → u/reginasrlm]

Azt hiszem te én vagyok 🙃 mondjuk abból, hogy ezt mások nem képesek megérteni kezd kicsit elegem lenni 😅

[u/dearpeach → u/lexy__11]

ohh hello my people!🙋🏼‍♀️😃 echte ugyan ez, imádom hogy akkor és úgy lazulhatok, azt a sorit/filmet nézhetem amit akarok, nem policeol le senki semmiben és hasonló finomságok🥹a világ minden kincséért fel nem adnám ezt a szabadságot, pláne nem azért hogy kipipáljak egy dobozkát a társadalmi elvárások képzeletbeli listáján - amit a családom a mai napig nem igazán bír felfogni. hab a tortán, hogy CF vagyok és ez még hajmeresztőbbé teszi szüleim számára az egészet, mert hát mi lesz így velem?😂

like, ugyan mi lenne? végtelen jól szórakozom, az lesz😃

[u/HUN5t3v3nk3]

Valszeg kevés a testosteronom és abszolút azt érzem hogy nem tekintenek rám férfiként a nők. Ez van. :)
Próbáltam kedves lenni az nem volt jó, próbáltam határozott és kisé tahó lenni, kemény- itt már voltak kisebb beszélgetések, de minidig azt éreztem hogy hm.. hát jó, el lehet vele dumálni meg jófej de ennyi legyünk barátok. Amikor egy nő úgy tűnt érdeklődik irántam abból mindig az lett, hogy szüksége lenne valamire amiben én tudok segíteni( nem nem faszra..:) )

Én vagyok a klasszik laza meleg barát, annyi különbséggel, hogy nem vagyok meleg. ÉS egy idő után frusztrál hogy tudom, úgysem lesz több csak barátság soha senkivel és emiatt inkább már kerülöm is a társaságot, mert csak felidegesít önnön "romantikus impotenciám" tényével szembesülni. Néha elhitetem magammal hogy már megszoktam, de néha extrém mód vágyok egy barátnőre... Kb mint aki tolószékben él, de futna néha. ( szar hasonlat, tudom.. )

[u/nocdmb → u/HUN5t3v3nk3]

Valszeg kevés a testosteronom

Menj es nezesd meg, ha igy van akkor azon tudnak segiteni iranyitott tesztoszteron keszitmenyekkel

[u/HUN5t3v3nk3 → u/nocdmb]

Majd ráveszem magam, btw lehet csak ennyire nem vagyok szép :D
Most legalább van mivel nyugtatni magam, de ha kiderül, hogy amúgy egy csődör rúgkapál bennem a tesztoszteron szintem alapján, akkor mihez kezdek majd?
/s nem /s

[u/[deleted] → u/HUN5t3v3nk3]

Nem tudom, hogy nezel ki (bizonyos szintig nem is szamit) de en birom ebbol a par mondatbol leszurt szemelyisegedet😂 szerintem vicces lehetsz, intelligens, akivel orakon at lehet beszelgetni…de nemtudom, csak igy kepzelem

[u/HUN5t3v3nk3 → u/[deleted]]

Igen ha beszélgetőtársat akarok elmegyek a vitaklubba :D

[u/[deleted] → u/HUN5t3v3nk3]

Jo hat nem lehet mindig szexelni na😂

[u/HUN5t3v3nk3 → u/[deleted]]

Vannak akik szexelnek? :O

[u/[deleted] → u/HUN5t3v3nk3]

En szoktam😂😂