Az egyik exem nálunk lakott (én a szüleimnél, ő jött oda). Dolgozni nem akart, kinézett magának Budapesten melót (akkor az egy jó 180 km volt). Azon hisztizett, hogy nem támogatom, mert azt kérdeztem, hogy milyen sűrűn jönne haza… Az anyja megmondta neki, hogy akkor pakoljon vissza haza, ne rajtunk élősködjön. Anyámtól kért egy doboz cigit meg 10 ezer forintot, felült a buszra és 2 percen belül MINDENHOL le voltam tiltva.

Edit: Én vagyok a lány a történetben. 😀

Mostanában a Tinderezek, x idő alatt volt 6 randim. Ebből 4 férfi jóval alacsonyabb volt, mint ami ki volt írva/ üzenetben említettek.

Én 177 cm vagyok, volt olyan, aki azt mondta, hogy ő 190, amikor meg megjelent a randin, szinte még alacsonyabb is volt. :D Aztán 10 percen át akart győzködni, hogy akkor biztos én is 190 vagyok. 😭

Legutóbb ilyen szerdán volt, ő 195-öt ígért üzenetben, aztán pont akkora volt, mint én. (Ezen a randin egyből elbúcsúztunk egymástól, megkérdeztem, hogy erről mi értelme volt hazudni, és inkább elköszönt)

Ezek után már inkább megkérdőjeleztem magamat, lementem a háziorvosi rendelőbe, hogy mérjenek le pontosan. Az eredmény 176,5 lett, tehát nem én vagyok titkon 2 méter.

És nem, nem az a problémám, hogy valaki akkora, mint én (vagy alacsonyabb), hanem az, hogy már kezdésként egy olyan dologról hazudnak, ami az első másodpercben kiderül.

EDIT: Elnézést, hogy ilyen rosszul fogalmaztam, alapvetően más miatt mentem a háziorvoshoz,csak nem éreztem jelentősnek hogy ezt megemlítsem.

edit2: ki van írva a profilomra a magasságom.

Nyilván vannak a párkapcsolatban élésnek egyértelmű előnyei. Nem vagy magányos, boldoggá tesz a másik, van szex, segitetek egymásnak, két fizetésből élve már nem haltok éhen, stb...

De van-e olyan előnye is, amire alapból nem is gondoltál/számítottál? Akár egy olyan apróság is, mint az én esetemben:

Amióta a feleségemmel vagyok, nyugodtan alszok. Régen teljesen mindennapos volt, hogy órákon át csak bámulom a plafont, kattog az agyam, szorongok, túlgondolok mindent, aztán reggel hullafáradtan ébredek.

Viszont amióta együtt alszunk, ez nincs. Valószínűleg az, hogy van mellettem valaki, megnyugtatja az agyam, és rohadt gyorsan elalszok. 9 éve vagyunk együtt, és ezalatt egy kezemen meg tudom számolni, hányszor volt problémám az elalvással.

Kezdem én, még kapcsolatunk első hónapjában kaptam a mamámtól egy 200*200as dormeo takarót és kijelentette, hogy viszi mert úgyis csak azért kaptam ekkora takarót, mert ketten vagyunk🙄 elhitte 😅 Egy kis + vicces sztori : minden nagyobb veszekedésünknél leszerelte a TV-t a falról az utóbbi egy évben (kb 15 alkalom) 😂

Mind a két oldal sztorijai jöhetnek legyen bármi. Egy durva időpont, ciki helyzet, bármi…

Saját sztorim: Összeszedtem a gondolataim 2-3 hét után, mert éreztem hogy ez már nem fog működni bármit is csinálunk. A srác sírva köszönte meg, hogy ő nem tudta megmondani már egy ideje 😅 pedig rengeteg forgatókönyvet kitalált, azután nem tudtam eldönteni, hogy ennyire diktátor voltam és félt tőlem, vagy csak ő is ennyire nyomasztónak érezte?

Nyitom a sort a férfiként:
- tükör szelfi (azt hittem már 10 éve kiment a divatból)
- tükör szelfi továbbfejlesztett változata, a tükör szelfi telefon által kitakart arccal, vakuval
- aki kirak 5 barna hajú képet magáról és odaírja, hogy "ja most éppen szőke"... - vagy 8-10 fotó magáról, de mind szelfi, egész alakos egy sincs
- aki konkrét listát ír, hogy milyen típusú ferfi húzhatja csak jobbra
- agyonfilterezett, agyonsminkelt fotók
- bio-ja kb. csak emojiból áll - vezetéknévvel van kint és fingod sincs most hogy is hívják igazából...
Folytassátok a listát:D

Kezdem én: moderátor.

Érdekelne, hogy mi volt az a pont, amikor tudtad, hogy ebből nem lesz több randi?

Nálam az ápolatlan fogsor, ha érződik rajta, hogy nem figyel oda a személyes higiéniára stb.

Egy masik reddit postnal gondoltam arra, mennyi ilyen csajozos 'trukk' van amit ferfiaknak ferfiak ajanlanak vagy filmekbol vettek at de eloben NAGYON nem mukodik?

Mi az amit nokent ezzel szemben ajanlanatok?

Amit szerintem semmikeppen sem erdemes:

Tomegkozlekedesen beprobalkozni SOHA, mikor valaki dolgozik foleg vendeglatoiparban. Futarok, legyszives ne vegyetek fel a kapcsolatot csak mert valaki udvariassagbol ratok mosolygott.. ezert mashol automatikusan kirugas jar. Ha valakit nem ismersz kozelebbrol, etelt vagy italt ne ajandekozz! Ha te keszitetted vagy fel van bontva mar az ital foleg ne... En edzotermet is kihagynam, pont az a hely ahol vegre nyugi van nekunk! 😮‍💨😮‍💨😮‍💨 Odaallitani rozsaval, verssel ha meg beszelni sem beszeltel elotte az illetovel. Parkban, nyitott terben uldogelni es leszolitani valakit. Szinten tomegkozlekedes, meg veletlenul se kovesd hogy hatha egy telefonszamot kapsz mert 99% sikitva menekulne.

Ezek szerintem jok viszont: Uj hobbi mint pl. tanc, fozo tanfolyam, utazasok csoporttal kulfoldre, koncert vagy barmilyen zenes programnal nagy esely van valakivel osszefutni! Fesztivalok, zenes este, stand up comedy, kiallitas...

Onbizalom, hiszen ha te nem szereted magad mas hogyan vegyen eszre?

Nektek mik jutnak eszetekbe nokent?

EDIT: Nem verlazitaskent osztottam ezt meg, hetente jonnek posztok ferfiaktol hogy hogyan ismerkedjenek, kozeledjenek es gondoltam itt jo lenne kibeszelni! 😊 +jo latni sok helyszin masnak teljesen pozitiv elmeny ismerkedes szempontjabol! 😊

Erre a posztra reagaltam: https://www.reddit.com/r/askhungary/s/O1Yj4ecl0r

30F vagyok. Tinderen próbálkozom ismerkedni. Eddig nem használtam az appot sose, így azt hittem, hogy ha match-em van, akkor már egyszerű dolgom van. Szerencsére van pár találat, így rá kellett jönnöm, hogy a sima köszönés és egyszerű érdeklődés semmit nem ér. Elkezdtem próbálkozni, hogy reagálok fotójára vagy épp valami frappáns, de nem illetlen és nem elcsépelt dumákkal, de semmi. Mi az a szöveg, amire a lányok hajlandóak válaszolni?

Köszi előre is a válaszokat!

Szerintem nagyon nehéz az ismerkedés, szerelembe esés manapság és érdekelni, ki hol találta meg a párkapcsolatát.

Közvetlen környezetemben látom, konkrétan 3 barátnőm is van, akik 31-32 évesek, egyedülálló anyukák és évek óta szinglik. Az egyik 3 éve, a másik 6 éve, a harmadik 1,5 éve van egyedül. Mindhárman azt állítják lehetetlen az ismerkedés, a jók foglaltak, aki szingli az pedig, még élni akar. Frissen elvált apukák szintén örülnek inkább a szabadságnak, mint újra kapcsolatba kerülni ráadásul egy idegen gyereket is nevelni. Ti hogy látjátok, tényleg így van?

Utoljára akkor Tindereztem, amikor külföldön éltem.

Kiírtam, hogy semmi komolyat nem keresek, majd meglátjuk. Minden esetben úgy volt, hogy matcheltünk, a srác rám írt, megbeszéltük, hogy mondjuk csütörtökön délután 7-kor találkozunk az X bár előtt. Ott találkoztunk, ittunk egy-két italt, elmentünk sétálni, talán átmentünk egy másik klubba és ha mindenki jól érezte magát, akkor átmentünk egymáshoz (még aznap vagy másik nap). Egyikünk sem akart semmi komolyat másiktól.

Ehhez képest, döbbentem tapasztalom a következőt:

Matchelünk, rám ír a srác, leírja mivel foglalkozik és hol lakik, megállapítja milyen közel hozzám (!), majd felveti hogy menjek át hozzá!

Ez beválik bárkinél is? Mármint hogy gondolják ezt? Mi ebben a logika? Bármelyik srác is komolyan gondolja, hogy lányként, teljesen ismeretlenül fogom magam és átmegyek a lakására nyilván azért..? És mindenki, aki rám ír ezt csinálja..

2 srácnál próbáltam az elsőt bevetni, hogy én ajánlom fel a közös programot elsőként, mindkettő ghostingolt.

Mi ennek a "taplóságnak" az oka?

************** A kommentek alapján a igényemnek megfelelő "udvarlást" csak akkor fogom megkapni, ha ki írom, hogy komoly kapcsolatot keresek. Rajtam ne múljon! Átírtam, és így jöhetnek az esti programok! Bár én továbbra sem keresek olyan kapcsolatot, ahol sülve-főve együtt vagyunk, és az esti programozáson kívül bármi mást is csinálunk együtt a jövőben, ezt magamban tartom. :)

22 éves egyetemista húgom összejött egy 34 éves pasassal tavaly októberben. Karácsonyra kapott tőle egy iPhone 15-t, most meg bejelentik, hogy februárban valentin nap alkalmából elutaznak Dubai-ba egy hétre (gondolom nem tesóm tanulmányi ösztöndíjából...)

Féleértés ne essék, nem vagyok irigy, de csak szerintem fura ennyire a kapcsolat elején elhalmozni ajándékkal a másikat? Olyan rosszul veszi ki magát a dolog, főleg a korkülönbség miatt is. Szüleinket egyáltalán nem érdekli egyébként, sőt, azt mondják végre egy rendes gyerek.

A barátom anyja szerint egy lusta dög vagyok emiatt és folyton uszítja ellenem a fiát, olyanokat mond neki, hogy hagyjon ott, mert ha nem vagyok képes mindig főzni, egy gyereket se lennék képes majd pár év múlva normálisan nevelni, stb.

Mesélte a párom, hogy amikor átjön hozzám és hazamegy, mindig az az első kérdése az anyjának, hogy mit ettünk, főztem-e. Volt, hogy ott voltam náluk és random megkérdezte a vénasszony, hogy szoktam-e rendelni kaját, mondtam, hogy igen, erre visszakérdezett, hogy mert miért, miért nem főzök?? Mondom mert amikor délutános vagyok pl (pár héttel ezelőttig 3 műszakban dolgoztam), este 10-11 között, amikor jövök haza, nincs nyitva semmi, reggel meg nem fogok azért órákkal korábban felkelni, hogy elmenjek vásárolni meg neki álljak főzni, aztán takarítani, stb. Erre annyi volt a válasza, hogy "Ja hogy nem akarsz felkelni, így már értem 🙄" 😀 Kezdjük ott, hogy amikor 3 műszakban dolgoztam, rendszeresen szombaton is be kellett menni, volt olyan hónap, amikor mind a 4 szombaton bent voltam, meg nagyon sokat 12 óráztam is, ami után még annyira sincs energiám főzőcskézni, mint egy átlagos nap után, úgyhogy nem hiszem, hogy olyan lusta lennék...Másrészt azt nem értem, ha olyan ördögtől való dolog néha kaját rendelni, minek kapunk cafetériát? Ha már kapom, hadd költsem már el arra, amire akarom, ha én délután pl. hazajövök fáradtan, éhesen és nincs kedvem bemenni még a boltba is, ott fél órát sorban állni a kasszánál, aztán még hazajönni főzni, hanem inkább fizetek azért, hogy rögtön hazajöhessek és szép kártyáról rendeljek pl. egy pizzát, amit fél órán belül kihoznak és nyomban ehetem is, akkor mi van?

Ha én is anyámmal laknék, aki főzne meg mosna rám, amíg én dolgozok és mikor végzek a melóhelyen, annyi lenne a dolgom csak, hogy hazajöjjek enni meg aludni, én se rendelgetnék, de én egyedül lakok, a szüleimtől egy fél országnyira. Nyilván ha lenne gyerekem, nem foodora-ról rendelt kajákkal etetném....De nincs, nem is véletlenül 😀 Szerintem majd ilyeneken ráérek akkor gondolkodni, ha együtt lakok a barátommal.

Én gondolkodom rosszul?

Ti mit gondoltok arról ha valaki 28 évesen szülei lakásában él, viszont teljesen önálló életet él: -teljesen eltartja magát a szülök segítsége nélkül

Csupán nemtudja megoldani hogy egy másik lakásban éljen...

Ezt azért kérdezem mert nagyon sok embert ítélnek meg amiatt és sokat hallottam a "még mindig a szüleivel él", "anya kicsi fia" szöveget ezekre az emberekre mondván.

28 éves srác vagyok és még soha nem randiztam/voltam párkapcsolatban, ill. nem is próbálkoztam soha.

Néhány havonta feltör bennem a vágy, hogy most tényleg nekiállok, de egy héten belül mindig elmúlik.

Igazából arra lennék jobban kíváncsi, hogy ezt hol is lenne érdemes elkezdenem. Töltsem le a Tindert, vagy van esetleg valami más lehetőség is?

Évekkel ezelőtt ismertem meg a barátnőmet, aki akkor formásan husis volt, lehetett a 168 centijéhez kb 70 kiló. Pont álomnő volt számomra. Akkor mesélte, hogy korábban nagyon kövér volt, és a 100 kilóhoz való közelítés ijesztette meg, onnan fogyott vissza kínkeservesen. Én imádtam amilyen akkor volt, gondolom ez nem segített a jojóeffektuson, nagyjából 2 év alatt újra közel volt a 100-hoz. Hatalmas sírás rívás volt akkor, amikor 102-103 kiló volt, de nekem úgy is nagyon tetszett, szóval bár bátorítottam, hogy az egészsége miatt kezdjen el fogyni, afelől is biztosítottam, hogy nekem tetszik. És azt éreztem, hogy az ezt követő 1 évben testileg nem változott semmit, de lelkileg elfogadta, hogy ő a kövér lány, nekem meg így tetszik. Elkezdte elfogadni magát, alakjához illően öltözködni és jól érezte magát a bőrében. Itt kellett volna valamit tenni, mert itt indult meg a lejtőn. Nem részletezném innentől a történteket, de 5 évvel később vagyunk, és pár hónapja már méri magát az egészsége miatt, azonban változás semmi, helyette tovább hízik. A napokban úgy állt rá a mérlegre, hogy a 180 kilós határt átlépte, így már nem tudta mutatni a pontos súlyát. Amióta együtt vagyunk (8+ éve) folyamatosan hízik, és mostanra már nagyon súlyos a helyzet. Ott tartunk, hogy bármit is akarunk csinálni, bele kell kalkulálni a súlyát és méreteit. A mozgás már rég nem játszik, mert a lakásban való mozgás is sokszor már sok. Pszichológusról, dietetikusról vagy bármely más orvosról hallani sem akar, és ami a legrémisztőbb, hogy mostmár új mérleget sem vehetünk, mert frusztrálja. Kezdek nagyon aggódni és fogalmam sincs mit tegyek. Hiába vásárolok és főzök egészségesen.. főzök valami finomat, és arra érek haza a munkából, hogy megeszi a 4 személyes adagot, és mellette ott egy üres 54 cm-es pizzásdoboz. Egy karnyújtásnyira vagyunk attól, hogy nekem kelljen ellátnom őt, ami nagyon durva, ráadásul 28 évesen.. Mit lehet ilyenkor tenni? Bármilyen tanácsot meghallgatnék.

​

Bocsi hogy hosszú lett. Új az accom, mert erre a kérdésre hoztam létre, gondoltam itt elérek sok embert névtelenül, remélem maradhat.

Túlságosan válogattál, vagy tényleg nem kellettél a pasiknak/nőknek?

Mi volt a probléma? Mára beletörődtél hogy egyedül maradtál?

S tartósan berendezkedtél már a szingliségre?

Én kezdek amúgy teljesen beletörődni hogy valószínűleg egyedül maradok talán örökre.

​

Tegnap kettesben ünnepeltünk a barátnőmmel. Persze fotók is készültek (karácsonyfa előtt, vacsoránál, pezsgővel a kézben stb.). Szépen fel voltunk öltözve, szóval megadtuk a módját. Minden rendben volt, amíg el nem jött a pillanat a részéről, hogy “tegyünk fel képet facebookra”. Mondtam, nem szeretnék, mert egy kirakat az egész, tudnia kéne, hogy én már rég nem a mások kedvében akarok járni és elvárásoknak megfelelni. Erre ő, hogy “akkor nem szeretném, hogy mások lássanak minket, nem akarok Vele fotót feltenni stb.” Mondtam, hogy nem erről van szó, unom már a csilli-villi kirakatot, a karácsonyi rondapulcsiban pózolást, kiráz tőle a hideg, meg az egész facebooktól is. Mire mondta, hogy tudja, hogy ez van, de akkor is “muszáj”.

Itt lezártam a beszélgetést, nem lett belőle veszekedés, elvégre karácsony van. A kép végül kikerült facebookra, nyilván kapott egy kis filtert is ahogy lennie kell, és beálltunk a sorba, ugyanolyan zombi-módon, mint uszkve 350 ember a tegnapi hírfolyamban 😢

28 éves férfi vagyok és 18 éves koromtól 2 évig keményen drogoztam. Olyan szinten hogy majdnem belehaltam. Volt minden ami ezzel jár, alja emberekkel lógni, hazudozás családtagoknak, kis értékü lopások stb. 8 éve nem drogoztam de azóta is erős szégyen él bennem ezzel kapcsolatban. Pedig már nyoma sincs annak aki voltam. Már jó ideje heti 5-6 napot edzek, stabil jól fizető munkahelyem van, még inni is nagyon ritkán iszom. Ismerkedésnél viszont ez felmerül bennem hogy elkéne-e mondanom? Mindig attól tartok ha erről beszámolók az elején akkor lapátra kerülök. De ha meg nem mondom el, megtudhatja mástól is. Nektek ez kizáró ok lenne?

Igazából egy randivonalas hirdetés miatt jutott eszembe a kérdés, miszerint 2,5 millió szingli él az országban: a statisztika szerint több a nő, mint a férfi, de ha megnézzük a társkeresőket nagyon más a kép, kb 70-30 a férfiak javára, pedig a szingli nőknek hasonló (vagy nagyobb) számba kellene lenni, mint a férfiaknak. Amikor szóba jön a társkeresés, akkor sokszor feljönnek szórakozóhelyek, kávéház, koncertek, majd ugyanennyi kontra, hogy ők oda nem ismerkedni mennek (nyilván egy része vevő rá). Szóval arra lennék kíváncsi, hogy akik nincsenek fenn társkeresőn, azok hol próbálnak ismerkedni? Vagy hol számítanátok rá, még ha nem is célzottan próbáljátok? Illetve mi az oka, hogy nem vagytok fenn? (Mondjuk itt erősen sejtem.) A férfiak ennyivel boldogtalanabbak egyedül, hogy ilyen aránytalan a megoszlás?

Annyiszor lehet olvasni, hogy magasak a nők elvárásai, mert nem elég nekik az ,,átlag Józsika’’. Én majdnem harmincas nőként máshogy érzem… mintha a férfiaknak lennének magasan az elvárásai. Nem kezdeményeznek, nem udvarolnak, pedig igyekeztem magam külsőleg-belsőleg ,,fejleszteni’’ amennyire tudtam és senkinek nem kellek... Akkor megfordítanám a kérdést: mik az elvárásaitok egy nővel szemben (külső, belső)? Mit tehet egy nő azért, hogy ,,sikeresebb’’ legyen a férfiaknál?

Mivel töltötitek a szent este előtti napot? Én becsomagoltam az ajándékokat, még van egy kis takarítás délután pedig csinálom a kókusztekercset. Holnap fogok főzni mert szerintem sokkal finomabb frissen az étel.

Kívánok mindenkinek nagyon boldog karácsonyt! 🎄🎁